Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Történelem
Csomaköz, Erdőd, Béliek, Ákos, Krasznacégény és Sárközújlak középkori eredetű templomában, de ezek nem jártak jelentős eredménnyel: itt a későbbi átalakítások és épületjavítások miatt csak apró részletek őrződtek meg a középkori kifestésből. (A magyarországi oldalon — ugyancsak a közös pályázatok keretében — ezzel párhuzamosan zajlott a szabolcsi baktalórántházi templom freskójának kutatása.) További épületfelmérésekre és korlátozott kutatásokra került sor Atya, Egri, Vetés, Tasnád, Szárazberek, Halmi, Krasznaszentmiklós, Lele középkori templománál, valamint a nántűi és lelei fatemplomnál. (Ezeket a magyarországi oldalon a fábiánházai, valószínűsíthetően középkori eredetű görög katolikus (Istenszülő Születése) templom kutatása egészítette ki.) A felmérések és a falkutatások eredményeként pontosabban meghatározhatóvá váltak az egyes templomépületek középkori részletei és az újabb kori átalakítások. A felmérések többé-kevésbé rendszerességre törekedtek, esetenként a templomi felszerelés történetileg értékesebb részére (padok - esedeges kifestéssel, úrasztala, harang, térítők, nyomtatványok, kegyszerek, a templom körüli temető síremlékei) is, de idő és személyi korlátok miatt nem mindig volt egyenletes hatásfokú. Az ekkor készült felmérések alapul szolgáltak az egyes templomok részletesebb helyreállítási dokumentációjának, ugyanakkor némely esetben régészeti kutatások is kiegészítették. Ákos, Tasnád, Krasznacégény, Bere és Csomaköz középkori templomában ilyen feltárásokra került sor, amelyek az egyes épületek részleges vagy teljes felújítását előzték meg vagy kísérték. A kutatások eredményeként a már említett herei református templom feltárása során előkerült a korábbi, Árpád-korra keltezhető templom félköríves szentélye, valamint az egykori középkori templomépület felmenő falaiból (a freskókat is őrző) megmaradt részletek. így világossá vált, hogy a jelentős újkori átépítések során megőrizték a középkori hajó északi falát a déli hajófal egy szakaszával együtt, amelyen az egykori kapu ívesen záródó egyik fele, a keskeny ablakok nyílása, sőt kívül, a párkányon végigfutó, fűrészfogas díszítés részlete is megmaradt. Fény derült a belső tér nyugati részének sajátos Árpád-kori elrendezésére: itt két oszlopon álló nyitott karzat állt, amelyre az északi falba süllyesztett lépcsőn lehetett feljutni. Krasznacégény református templomának kutatásakor a legkorábbi, Árpád-kori előzményt nem sikerült megfigyelnünk, létére csak közvetett bizonyítékok utalnak: az alapozások korábbi sírokra épültek rá. Megfigyeltünk továbbá a ma álló templom szentélyéhez hasonló elrendezésű, attól keletebbre fekvő korábbi alapozásmaradványt, amelyből egy közbenső fázisban épült templomra lehet következtemi. A ma álló egyenes szentélyzáródású templom tehát a harmadik ezen a helyen, de valószínűleg ez sem későbbi a 14. századnál. Ehhez az épülethez támpillérek és az északi oldalon a sekrestye csatlakozott, amelyeket aztán több fázisban átalakítottak, majd elbontottak. Az ákosi református templom a vidék Árpád-kori építészetének meghatározó, reprezentatív emléke. Az 1998 óta folyó kisebb-nagyobb megszakításokkal végzett kutatások és helyreállítási munkálatok eredményeként kirajzolódik az egykori ákosi monostor templomának és együttesének képe. A helynévből és a történeti adatokból következően az Ákos nemzetség monostora állt itt. A templom háromhajós, bazilikális elrendezésű, nyugati végén toronypárral. Csaknem teljes egészében téglából épült. Az építészeti szempontból fontosabb részeken — mint például a nyílások kereteinél vagy a pillérek fejezeteinél — faragott követ használtak. Az egész templom, apróbb átalakításoktól és javításoktól eltekintve, 91
