Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Történelem
15. évi országgyűlés törvényei látszólag biztosították Magyarország kormányzati önállóságát, de a visszahódított területek berendezésébe a rendeknek kevés beleszólása volt, az uralkodó szabad kezet kapott vallási ügyekben és a hadiadó kivetése is egyedül az ő hatásköréhez tartozott. Ez utóbbi szinte elviselheteden terheket rótt az adófizetőkre. Amúgy pedig a törvény előírásaival szemben a magyar kormányszervek egyre inkább a hasonló nevű és rendeltetésű központi kormányszervek befolyása alá kerültek. A városok autonómiáját a 17. század végétől fokozatosan nyirbálták. Az 1687. évi országgyűlésen megtiltották a szabad királyi városok számának emelését, az országgyűlésen a városoknak amúgy is csekély volt a politikai súlya. A 18. század elején azonban mégis sikerült egy sor városnak elismertetni régi kiváltságait és megszerezni a szabad királyi városi címet. Ez jórészt az udvar pénzhiányának volt köszönhető; a kamarák megragadtak minden alkalmat, hogy pénzbevételre tegyenek szert, és a szabad királyi városi rang megadása jó jövedelmi forrás volt. Szatmárnémeti is régi kiváltságaira hivatkozva kérte a rangemelést, és mind a szepesi, mind a magyar kamara támogatta is ebbeli törekvéseit. A tanácsi jegyzőkönyv megörökítette az utókor számára, hogyan küldtek követeket Bécsbe a szabad királyi városi rang megszerzésére. íme hogyan jegyezték be a városi jegyzőkönyvbe a történteket: „Hogy minekutána in A(nn)o 1703 megromlott s tellyességgel elpusztíttatott, vassal és tűzzel megemésztetett városunk, jó Istenünk(ne)k kegyelméből városának csupa hamvára hazatelepedett, és megírt Nemzetes Bíró úr a Szatmári Nemes Tanáccsal consultálódott volna városunk(na)k hajdoni szabadsági (na) k redintegratiojáról és bizonyos statusban való elláttatásáról. Tetszett a Nemes Tanácsnak még in Mense Januario ezen folyó esztendőben nótárius Váradi Mihály és Törő Ferenc böcsületes tagjait a Felséges Udvarhoz Carolus VI. kegyelmes Imperatorunkhoz a Királyi Városságnak solicitatiojára követségben expediálni, és amidőn négy holnapi solicitatiója után Bétsben megírt nótárius atyánkfia jó reménséget és szép recommendatiokat inpetált volna a Felséges Udvartól, azon idő alatt Felséges Urunk pro regia coronatione pro mense majo diétát indicáltatván Poson(ban), azo(n) Diétára való követségre újonnan a N(eme)s Tanács által authorizáltatván megnevezett Váradi Mihály atyánkfia, és melléje ismét Ladányi Ferenc nótárius böcsületes tagját is expediálván, Debretzeni János és Törő Ferenc atyánkfiáit, a megnevezett nótárius atyánkfiái Deo opitulante unitis animis et consilys mindaddig sollicitálták és usqueálták a Felséges Instantiákat, amíg Isten kegyelméből superálván a Contrarietásokat és Adversariusinkat, contestált régi szükséges szolgálattyaira s meritumira nézve városunk(na)k, nem különben in A(nn)o 1703 az felséges Austriai házhoz megmutatott hűséges szenvedései(ne)k és egész felpraedáltatásá(na)k s elégettetésének kegyelmes consideratiójából, az Ország T(e)k(i)t(ete)s Statusainak consensusából és hathatós recommendatiójából Felségesen titulált K(e)g(ye)lmes Császárunk és Koronás Királyunk királyi kegyelmességéből pusztás városunkat conjugáltatván Németi városával (melly is Hadas Sámuel és Egri Mihály nótáriusai által a Regiatust solicitalta). Hogy Ö Felsége királyi tetszéséből a két város egy királyi várost tévén per unum magistratum Szatthmarnemeti Kirallyi Szabad Várossá nevével tituláltatván guvernáltassanak a több nemes királyi szabad városok(na)k számok közé ... recipiáltatott’’. (Szatmárnémeti város levéltára a Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Fiókjában. Arhivele Naţionale Române, Filiala Judeţeană Cluj. Primăria Satu Mare. A to-76
