Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
összefüggése, számomra legalábbis, egyértelmű; a könyvek megjelenésekor születő bírálatok, méltatások előkészítik a majdani szintézist. Persze, ebből a kijelentésből az is következtethető, hogy bizonyos idő elteltével a kritikai műformáktól távolodik az ember, nagyobb távlatokban próbál gondolkodni, messzebbre nézni. A nagyobb távlat, a hetente-havonta gyakorolt irodalombírálat „elárulása” nyilván sokféleképpen történhet. Például erős vonzódás kialakulásával a több lehetőséget kínáló esszé irányában. És ebben szerepet játszhat az erősödő kapcsolat a képzőművészettel, a színházzal. (így született 1972-ben Utalás a gyökerek körül című kis könyvem, a cím folytatásában ez áll: a^ Adriától a Balti-tengerig. Útirajz a modern művészetekről) Ha még a zene is belefért volna „hallótávolságomba”, teljesebb lett volna a (szubjektív) körkép. Változadanul azt gondolom, hogy bizonyos dolgok, meghatározó tényezők elválaszthatatlanok egymástól az irodalmi, művészeti alkotások jó értésében. (A kreatív írás tanításának mai felfutása segít ennek alakításában?) Időről időre feltűnnek, hangoskodnak a kétkedők, az ellenzők, én azonban nem hallgatnék rájuk: mű és ember (alkotó) ugyanis nem választható el egymástól. Nem választható el az itthoni perspektíva a világtávlattól. És elfogadva, jogosnak tekintve az igényt, hogy a kritikusnak, a műértelmezőnek szüksége van elméleti felkészültségre, az új teóriák ismeretére (a mi indulásunk idején a strukturalizmus számított újnak, termékenyítőnek az elemzésben), ma sem gondolom, hogy a teória elfedheti írásainkban a megszületett irodalmi (művészeti) alkotást. Igen, bevallom, idegenkedve fordulok el a „kritikai tolvajnyelvtől”, a műtől lényegében független kategóriáktól, „szakkifejezésektől” hemzsegő úgynevezett kritikáktól. Igen, távolodóban vagyok napjaink divatjától, divatjaitól. Én ma is szívesebben olvasom Babits vagy Szerb Antal kritikai szövegeit. Nem utolsósorban azért, mert ők írni is tudtak.
