Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
amit akart. Főleg délelőtt meg este kellett mindig a magyarázat és a pontos hivatkozás, amit vagy elhittek vagy nem. A lógásból, a cigarettázásból, a diákos hangoskodásból, a sörözésből könnyen rendőrségi ügy lehetett, és mindenki félt akkoriban a rendőröktől, megvolt rá az alapos oka, bár tizenévesen a félelem leginkább csak provokál. Tedd meg, amitől félsz és elmúlik a félelmed, tanítja egy aranyköpés. így állunk egyszer az aradi pályaudvaron a kútnál, talpig kék egyenruhában, a földre tett aktatáska mögött, mert akkor valamiért az a divat, félliter meggylikőr, néha lehajolunk, meghúzzuk az üveget és visszatesszük. Amikor a felénk induló rendőrt meglátjuk, már nem lehet elfutni, már nem lehet semmit. Megáll, köszön, bemutatkozik, ez akkor is szabály volt, csak ritkán tartották be, elkéri az igazolványainkat, megnézi mindet, kikérdez, melyik iskolába járunk, haza megyünk, igen, jól van, elköszön, szabályos hátraarc és elmegy. Az üvegben még remeg a ükőr a félelemtől egy ideig, azután gyorsan megisszuk. Egy másik alkalommal két rendőr terelt a peronon legalább tíz velem egykorú iskolást, nem tudom, mi volt velük, én egy oszlop mellett álltam, várakoztam, amikor megfogta az egyik rendőr a karomat, és belökött a sorba, hai şi tu (gyere te is!), mondta, arra sem volt időm, hogy megkérdezzem, hova, csak rántott egyet rajtam. Nagydarab, pocakos rendőr volt, nem mertem ellenkezni, de mikor az épületszárny homályos keresztfolyosóján tereltek át minket, hirtelen beléptem egy sötét ajtókeretbe, és lemaradtam, lengyel partizános filmben csinálta ezt valaki, de még sokáig reszketett a lábam, amíg tekervényes úton eljutottam a vonatig. Az mindennapos volt, hogy az iskolások táskáját meg a zsebeket eüenőrzik, elveszik a cigarettát, a bicskát vagy elküldenek nyíratkozni, borotválkozni, mint később engem is többször. A legrosszabb élményem viszont az volt, amikor a Studio mozi előtti sikátorban több száz kamasz tolong a sorban mozijegyért, persze délelőtt, mert A birodalom visszavág című filmet adják, és az utca végében megáü egy rendőrautó, beleszólnak a megafonba, hogy mindenki menjen iskolába, menne is a tömeg, de az utca másik végén is rendőrök állnak, válogatás nélkül ütni kezdik a kölyköket, akik autók tetején és egymás hegyén-hátán menekülnek. Délután járok akkor iskolába, pontosabban műhelygyakorlatra, de semmivel nem tudom ezt bizonyítani, moziba járok és villamosozni minden délelőtt, mert az internátusbán nappal nem tartózkodhat bent senki, az utcán csellengünk, van házirend. Akkor már elkeserítő mértékű a lógás az aradi iskolákban, a rendőrség is fellép, legalább húsz gyermeket be is visznek, megpofozzák őket rendesen, majd pár nap múlva a helyi román és magyar sajtó egyaránt elítéli a tanulók magatartását, és közü a notórius lógók neveit, legalább a fele a mi iskolánkba jár. Azután még legalább két hétig minden délelőtt a moziban ülök, mindig van legalább kétszáz gyermek, gyakran kap lábra a pánik, hogy jönnek a miücisták, de aztán mégsem jön senki, egyszer megmutatták, hogy fel tudnak lépni, ha kell, és ez elég volt. 38
