Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)

Szépirodalom

- Olyan szó nincs is — biggyeszti le a száját Csutka.

Mégis beírja aznap este a naplójába: Loboncz Marci másfél árva. És ettől a perctől kezdve nem hagyja többé kint a könyvet. Az íróasztal alsó fiókjában lesz a helye, a papírok és műanyag indiánok alatt.

Csutka apja is iszik, de neki egy kád sör se lenne elég. Hamarabb inná ki magát belőle, minthogy belefulladjon. Másnap a lánya viheti vissza a boltba az üres üvegeket. Néha kétszer, háromszor is fordul. Fagyira és narancs ízű szukra költheti a pénzt. Ha ennél is több jön ki, félreteszi egy perselybe. A súlyos érmék sörszagúak Csutka szerint, hiába izzadnak bele útközben az összeszorított tenyerébe. Az a csörgő malacpersely pedig az apja lelkiismeret furdalása. A te apádé milyen, kérdi Marcitól. Ezen hosszan töpreng. Talán olyan, mint a vonat, amivel újra és újra megérkezik, és amivel újra és újra elutazik. Vagy az a savanyú pléhpofa, ami a kezdeti öröm után, amikor még ölbe kapja az anyját a peronon, ragad rá a vonásaira.

Néha itt ebédel. Mária ragaszkodik hozzá, hogy maradjon. Ha akar, kétszer is vehet a szilvás gombócból. Csutka hálás kosztos, semmit sem hagy a tányéron. Az almából is szinte csak a magokat hagyja meg, a csutkát vidáman ropogtatja a fogai között, mint apró csontok lennének.

Szükségük van rám.

Ezt mondja először Tibor, amikor egy héttel a beköltözés után végre vesz egy mély levegőt, hogy elmondja az igazságot Máriának. Halkan beszél, hátha maguktól szöknek meg a szavak. Úgy engedték el őket Dreghinből, hogy neki időnként vissza kell mennie. Amíg a völgyhíd meg nem épül, ingázni fog.- De hát hogyan? Dreghin több száz kilométer... — feleli a felesége.

Havonta egyszer több napra is hazajöhet. És a tél nagy részét itthon töltheti, nyugtatja meg Tibor, akkor úgyis leáll az építkezés. Tervezőiroda meg itt is van.

Eleinte nem veszekednek ezen, esténként összebújva alszanak el, mintha minél pontosabban meg akarnák jegyezni a másik testét.

Napi egy gyors telefon, és heti két levél, ebben maradnak. Ekkor még Tibor sem veszi olyan szigorúan a megszabott feltételeket. Nyáron néha egy hétig is itthon marad, és nem március elején tér vissza a téli szünetből. Tudja, bármelyik hónapban elkezdődhet az építkezés, és akkor az a monstrum már nem ereszti olyan könnyen. Addig is hónapról hónapra tökéletesíti a tervet, bár amit márciusban kiradíroz, azt novemberben végül viszszarajzolja. Mindenki elégedett a munkájukkal, csak az egyértelmű bukaresti utasításra várnak. A főtitkári látogatás után már biztosra veszik a kezdést. Cupru meséli el, hogy az Elvtárs szinte meghatottan szemlélte a völgyhíd helyét, az őszi esőktől feketévé duzzadt lankákat, a munkáskézre váró sivár tájat. És hogy csak a legnagyobb építőknek van ilyen fényes tekintete. Januárban Cuprut felviszik Bukarestbe, a Cismigiu park mellett kap tágas szolgálati lakást. Az ide érkező hivatalos leveleket ezután ő írja alá, addig soha nem látott, lendületes C-ket kanyarít a neve elé.

Dumitruval egyre többet tábléznak az irodában, néha ki-kimennek a lakótelepi építkezésekhez. Nézik a lassan kötő betonból kimeredő vastüskéket, mintha egy furcsa állat süllyedt volna el a ködszürke masszában. Egyik sem meri bevallani a másiknak, hogy

10