Enyedi, Ştefan: Orgile istorice din judeţul Satu Mare (Satu Mare, 2004)

Sunetul orgii - mijloc de vindecare

Sunetul orgii — mijloc de vindecare

Foarte mulţi dintre savanţii lumii sunt preocupaţi de problematica omului, căutând răspuns la o întrebare fundamentală: care este imaginea omului contemporan despre sensul vieţii? Iar concluziile cercetării lor, tinzând să acrediteze ideea că sentimentul fundamental al omului de astăzi este că viaţa este fără rost, ne consternează. In consecinţă, această inutilitate deplină a vieţii este ceea ce- 1 frământă cel mai mult pe om şi îi defineşte, în cea mai mare măsură, acţiunile. Acest sentiment este foarte periculos, fiindcă din el nu este cale de ieşire. Cel care şia pierdut credinţa în rostul vieţii, este definit de ştiinţă ca deprimat, posomorât, melancolic. In nimic nu mai găseşte bucurie, ştie numai un singur lucru, ceea ce, deja, cu mii de ani înainte, s-a prezis: „totul e zădărnicie..“

Dacă citim versurile Bibliei la I Samuil 16,14-18, 23, în primul rând se conturează în noi revelaţia: iată un om deprimat. Aşa şi este. Saul deşi era rege, deşi nu-i lipsea nimic din bunurile care îl fericesc pe om, totuşi nu era fericit. A fost un om posomorât nu-şi găsea bucuria în nimic. Este interesant cu ce idee „terapeutică“ vin slugile lui: „Să dea poruncă domnul nostru slugilor din escorta lui, să meargă să caute un bard priceput la harpă...să se simtă uşurat.“ (I Samuil 16,16)

Pentru omul de astăzi aceasta nu e o ciudăţenie, deoarece putem să citim cu toţii, putem să auzim cu toţii despre terapia muzicală. Şi noi, credincioşii, care frecventăm bisericile putem să spunem că ne şi folosim de aceasta. Cântecul uman din biserică, preludiile frumoase interpretate la orgă, acompaniamentul artistic al cântecului, au o influenţă benefică, vindecătoare, fiind luată, ca atare, în calcul de tămăduitorii de astăzi ai sufletului.

Din întâmplarea biblică aflăm că atunci când David a cântat la harpă Saul s-a liniştit. Unde-i acea harpă, unde-i bardul care poate face acest miracol cu noi?

Ei, orga este harpa noastră!. Ne înfrumuseţează cântecul, umple de măreţie şi sublim, slujba noastră divină. Deprimarea lui Saul a dispărut atunci când în mina lui David harpa a prins viaţă. Şi grijile noastre, şi gândurile şi necazurile noastre care ne frământă zilnic dispar, dacă ne primeşte sunetul orgii când păşim în lăcaşul Domnului. Este un semn că aici duhul rău se retrage, că aici putem să ne împărtăşim cu Sfântul Duh.

Sunt recunoscător că unii oameni înflăcăraţi, nu numai că au recunoscut rolul important al instrumentelor, ci vor să şi facă ceva pentru salvarea lor, pentru menţinerea acestei terapii muzicale. Domnul să le binecuvânteze munca, iar rezultatul oboselii lor să fie acela caţ în cât mai multe comunităţi, sufletele să se tămăduiască.

Satu Mare, 28. 03. 2004.

Nicolae Sipos, protopop

Az orgona hangja, mint a gyógyulás eszköze

Korunk tudósai közül sokan foglalkoznak a mai kor emberének kérdéseivel. Ezek az emberek főként arra keresik a választ, hogy mi a mai ember alapvető életérzése. Kutatásaik eredménye megdöbbent, ez ugyanis nem más, mint az, hogy a mai ember alapvető életérzése abban foglalható össze, hogy az élet értelmetlen. Az élet tökéletesen értelmetlen volta az, ami a mai embert leginkább kifejezi és egyben leginkább gyötri.

Azért veszedelmes ez az életérzés, mert nincs belőle kiút. Aki elvesztette az élet értelmébe vetett hitét az tudományosan szólva depressziós lesz, búskomorságba esik. Többé semmibe nem talál örömet, csak egyet tud, azt, amit már évezredekkel ezelőtt megfogalmazott a prédikátor: „Minden hiábavalóság...“.

Ha elolvassuk a Bibliából az I. Sámuel 16,14-18.23 verseket, akkor mindenekelőtt az a felismerés fogalmazódik meg bennünk: íme egy depressziós ember. És tényleg így van. Saul bár király volt, és bár semmije sem hiányzott mindazokból a javakból, ami egy embert boldoggá tehetne, mégsem volt boldog ember. Rosszkedvű volt és nem talált semmiben örömet. Érdekes lehet, hogy milyen „teóriával“ állnak elő Saul szolgái: „Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, akik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, aki tudja a hárfát pengetni, hogy te megkönnyebbülj.“(Sámuel 16,16)

A ma embere számára már nem is hangzik ez olyan hihetetlenül, hiszen mindnyájan olvashattuk, hallhattunk már a zeneterápiáról. És mi, templomba járó emberek elmondhatjuk, hogy élünk is vele. A templomi éneklés ésaz orgona szépen szóló előjátéka, éneklésünk művészi kísérete gyógyító hatású, amivel már korunk lélekgyógyászai is számolnak.

A bibliai történetben arról olvashatunk, hogy amikor Dávid hárfázott, Saul megnyugodott. Hol van az a hárfa és hol van az a hárfás, aki meg tenné velünk ma ezt a csodát?

Nos az orgona a mi hárfánk. Megszépíti az éneklésünket, magasztossá teszi az istentiszteletünket. Saul depressziója megszűnt, mikor Dávid kezében megszólalt a hárfa. És a mi kétségeink, a minket nagyon megkínzó gondok bajok is meghátrálnak, mikor belépünk templomunk ajtaján és az orgona zúgása fogad bennünket. Jel ez arra nézve, hogy itt meghátrál a gonosz lélek és meg lehet telítődni az Isten Leikével.

Hálás vagyok azért, hogy lelkes emberek nem csak felismerték az orgona szerepének fontosságát, hanem azok megmentéséért, e gyógymód fenntartásáért tenni is akarnak. Isten áldása legyen munkájukon, fáradozásuk eredményeként minél több közösségben gyógyuljanak a lelkek.

Szatmárnémeti, 2004. március 28.

Sipos Miklós esperes