Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Monica-Ioana Dumitru: Cuvânt introductiv
Nyircsaholy Szabolcs-Szatmár-Bereg A község hivatalos nevének helyi ejtése Nyírcsahoj, de lakói és a környékbeliek gyakran Csahoj (-ba, -búi, -ba; csahoji) alakban emlegetik. Területe 3445 hektár, 1980. január 1-én 768 lakóháza volt (ebből a külterületen 14), és 1984. január 1-én 2452 fő lakott a településen (Hnt. 1985, Népsz. 1980). Vasútja van, itt halad el a Mátészalka- Agerdőmajor (Nagykároly) vasútvonal. A község 1270-ben a káta nembeli Csaholyiak birtokaként tűnik fel (p. Chahol), de ennél bizonyára korábban keletkezett, mert a nemzetség XI-XII. században Szatmárba költöző ágának ez volt az első falva. A nemzetség itt felépített monostorát 1327-ben (más vélemény szerint 1325-ben)említikelőször: Chahalmonustera (SzabSzatm. 84, VITYI 16,24). A monostor emléke a falu Monostoroscsaholy (Monostoraschahol) elnevezésében maradt meg. A település mint a nagy Csaholyi-uradalom központja a forgalmasabb helyek közé tartozott, és vásártartási joga is volt (MAKSAI 121). Neve az oklevelekben gyakran előfordul: 1333-ban Csaholyi János (Johannis f-i Petri de Chahal) a kárára kiadott hamis oklevelek miatt tiltakozik. Pál nevű papja (Paulus sac, de Chahal, Chaho, Chahal) 1332-ben négy, 1333-ban három, 1334-ben négy garas pápai tizedet fizetett (SzabSzatm. i. h.). 1429-ben Csaholyi János és László új adományt nyernek Zsigmond királytól minden birtokukra, amelyhez ekkor több Szatmár és Közép-Szolnok vánnegyebeli falu tartozott, így például vidékünkről Szalka, Hidaskocsord, Nagykocsord (ma Kocsord), Tunyog, Jármi, Parasznya, Györgytelke (Győrtelek), Csenger, Jánosi, Botpalád, Sonkád stb. - AXVII. Század sok csapást hozott a községre: a kóborló, fosztogató török és német hadak teljesen elpusztították a Csaholyiak erődített kastélyával együtt. 1604- től az 1800-as évek elejéig puszta volt, 1727-ben Bencze Sámuel kapta meg, 1747-ben gróf Teleki Adám kap benne részbirtokot, 1810-ben a gróf Teleki, gróf Károlyi, Újhelyi, Irinyi stb. családok voltak a birtokosai. A múlt század elején pedig a báró Uray, Budaházi, Szálkái és Berger családoké (BOROVSZKY 127-8, VITYI 16-7). A falu lakói a középkorban magyarok voltak (MAKSAI 121). Később Csaholy sokáig lakatlan puszta. SZIRMAY a XIX. század elején még így írt róla: „... most puszta, ez előtt nevezetes helység” (II, 111). A század közepe táján FÉNYES már ezt mondja: „nem régen népesittetett meg újra”. Ekkor a lakosság vallási (és nemzetiségi) megoszlása ez volt: 353 római katolikus, 223 görög katolikus, 84 református, 18 izraelita élt itt (IV, 291). Közülük csak a református vallásúakat tekinthetjük magyaroknak. A lakosság elmagyarosodása gyors ütemben történhetett, a századfordulón ugyanis nagyjából hasonló vallási megoszlásnál már mint magyar falu szerepel, kis százalékú tót ’szlovák’ népességgel (BALOGH 888). ' A kéziratos feljegyzések szerint benépesítése már 1812-ben elkezdődött: „1812-től pedig 1822 ik évben be származott tót ajkú népek” vallásukra nézve „Római Catholikusok, és Görög Catholikusok települtek meg”, akik Zemplén, Sáros, Abauj, Ungvár megyékből származtak bé” (PESTY, 1864). Lakóinak száma az újratelepülés óta a következőképpen alakult: 1828: 762 (NAGY 364), 1839: 678 (FÉNYES i. h.), 1863: 1490, 1873: 1613, 1888: 1370, 1898: 1725, 1907: 1901, 1913: 2004, 1926:2127, 1933: 2542, 1944: 2601, I960: 2736, 1973: 2751, 1980: 2564 (Hnt.). A község neve szláv eredetű. Előzménye * Cach 1, és ebben ugyanaz a Cach személynév van, mint Csaholc nevében, a képző azonban más. Az alapjául szolgáló szláv személynév magyar névadással vált településnévvé. A tájra utaló Nyírelőtag megkülönböztető szerepű (SzabSzatm. 84, FNESz.) A falu egykori monostorára a Csaholymonostora, Monostoroscsaholy elnevezések utalnak (MAKSAI 121). A PESTYnél előforduló Puszta Csaholy a lakatlanná vált település neve volt. SZIRMAY tévesen azt írja Nyírcsaholyról, hogy „Magyar, Oláh Középső és Monostoros Csáholyra volt felosztva” (II, 106, 111). Monostoroscsaholy mint láttuk a falu egykori monostorára utaló elnevezés volt (vö. MAKSAI i. h.). A másik három azonban a Csaholyiuradalomhoz tartozó Közép-Szolnok vármegyei falu volt (VITYI 16). A szomszédos falvak lakói két falucsúfolót szoktak emlegetni a csaholyiakkal kapcsolatban: 1. „Csahoji tóutok, imággyák a villanydróutot.” - A magyarázat szerint a csaholyi ember nem tudta, mire való a villamosvezeték, és amikor az zúgni kezdett, félelmében letérdelt, imádkozott hozzá. 2. A csaholyiakat olajos tóutoknak nevezik, mert sok olajat fogyasztanak. A község határában keresendő Szentmiklós helye. Neve 1429-ben tűnik fel, mint az egyik Csaholyi puszta. - Egykori templomának védőszentjéről kapta a nevét (MAKSAI 215, SzabSzatm. 84). - A belterülettől északnyugati, 15
