Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Dr. Cservenyák László: Etnikai mozaik a történelmi Szatmár megyében
Ecsed vára). Itt gyülekeztek a bujdosók, hogy Thököly, Rákóczi zászlaja alá álljanak. Itt, ezen a vidéken, a híres Partiumban alakult úgy az élet, hogy mély, ragaszkodó, helyi, szatmári tudat alakult ki a lakosságban. A népélet megismerése szempontjából ez a tudat nagyon fontos tényező. Kifejezheti mindazt a társadalmi, kulturális múltat, illetve fejlődést, amin az itt lakók ősei átmentek, ami közösséggé gyúrta őket, kijelölte helyüket a világban. Ennek a tudatnak az analízise fényt deríthet a mindmegannyi kulturális tényezőre, gazdasági-társadalmi összetevőre, ezek eredetére, átalakítására, a helyi kultúra magatartásformában való megjelenésére.5 Ezt a történelemformálta Szatmár-tudatot beszédesen fejezte ki Szirmay nemesi önérzettel telt, patriarchális megyeleírása és vele nagyjából egy időben a plebejus, a nép nyelvén szóló „Hármas Kistükör” versikéje. Már ők is tudták, ismerték, hogy Szatmár több, jól elhatárolható népcsoportból áll. Ezeknek a népcsoportoknak a kapcsolatát számos gazdasági, közigazgatási és művelődési tényező befolyásolta, mindegyik sajátos színnel tarkította a történelmi Szatmár kultúráját. Ennek a felismerésnek a jegyében mondja szatmári népballada-gyüjteménye előszavában Bura László, hogy „indokolt tehát az egész táj népköltészetét egységében is, összetevő elemeiben is megvizsgálni”.6 Az építkezésben az északkeleti Felföldre annyira jellemző szénatartó aborák tűnnek a szemünkbe, főként a tiszaháti községekben. Az erdélyi hatás a Szamos mentén húzódott le, s így érthető, hogy a „rédelyes házak díszesen faragott eresztartó oszlopaikkal a Szamos mentén mindenütt megtalálható, le az erdélyi Mezőségig. Ennek a többféle hatásnak köszönhetjük, hogy vármegyénk népének házatáján sokféle különleges építménnyel találkozhatunk” - írja Gönyey Sándor. 7 Gunda Béla szerint „Szatmár etnogeográfiai szempontból átmeneti terület a Nyírség, Erdély és az északkeleti Kárpátok vidéke között. A kandallók, csűrök, aborák, tőkéskapuk, a kiterjedt gyümölcstermelés, az aszalók, a kukorica jelentős szerepe a táplálkozásban, egyes farsangi szokások, s még számos tárgyi és szellemi néprajzi jelenség a szomszédos beregi, erdélyi tájakkal kapcsolják 5 Farkas J uo. 6 Bura László: (1976) Szatmári népballadák 5 7 Gönyei Sándor: (1939) Szatmár és Bereg népének hajléka és házatája (Szatmár, Ugocsa és bereg vármagyék monográfiája) 398. össze a Szamoshát és Erdőhát magyarságát.8 A Tisza, Szamos, Túr, Kraszna folyók mente, a nagy kiterjedésű mocsarak, a hadak útjától való távolság és még számos közlekedési és földrajzi tényező hatására ebben az átmeneti tájban mégis „zártságában maradt meg a magyarság nyelvében és kultúrájában.” 9 A történelmi Szatmár néprajzi arculatát - még az egység idejéből - megkíséreljük Móricz Zsigmond nyomán rekonstruálni.10 Az itt élő nép néprajzi képe nem valami színes. Az egységes táj (vármegye) önálló jellege megvan, de ezt csak az ismerheti fel, aki a mélyebben futó ereket és idegeket is ki tudja tapintani. A táj a történelmi Magyarország legelzártabb alföldi részei közé tartozott. Valóban ősi szűz területeken nyitott utat itt a vonat, mert utak nélküli járatlan föld volt ez. A táj nyugati részén alig gondozott földutak vannak, a talaj olyan nehéz, agyagos, hogy őszi és tavaszi esőzések idején hat lóval sem lehet általvontatni az üres szekeret a szomszéd faluba. A zártságból következik az is, hogy az itteni népesség a magyarság legértékesebb részei közül való. Öltözete, ruházata, építkezése, életmódja a legtisztesebb középutat j elzik a különféle vidékeken élő magyarság szokásai között. Irodalmilag is igen kevesen érdeklődtek e nép iránt. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy az átlagos szemű embernek igen kevés itt a látnivaló. Kevés a rikító, a kiabáló szín és hang, kevés a kuriózum, s nagyon is nyugodt az élet. A tájnak alföldi képe van. Apró falvak tömege ül meg rajta. Az apró falvaknak szinte napjainkig egyetlen egyenes utcájuk van, ahol nagyvég, kisvég, alvég, felvég ismeretes. Szatmárban a lakások berendezése hűvös és szigorú, mintsem fényes. A történelmi Szatmár megye területe 1914- ben : 1 060 763 km volt, lakóinak száma 361 324 fő, melyből magyar 235 291, német 6041, szlovák 398, román 118 774, ruthén 81, horvát 35, szerb 7, egyéb 1113. Vallásuk szerint rk. 60 926, gk. 161 893, ref. 113 408, ág. I 001, gkl. 2 147, unit. 37, izr. 22 274, egyéb 54. 11 A fentiekből kitűnik, hogy a történelmi Szatmár 8 Gunda Béla: (1956) Néprajzi gyüjtőúton. p. 115. 9 Csűry Bálint: (1935-36) Szamosháti szótár I-II. p.4-16. 10 Móricz Zsigmond: (é.n.) Szatmár vármegye népe. ( Magyarország vármegyéi és városai - Szatmár vármegye p.257-277. 11 Szatmármegyei Kalauz (1914) írta: Farkas Jenő felsőbányái polgármester p.4. 21
