Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Monica-Ioana Dumitru: Cuvânt introductiv
Szamosszeg Szabolcs-Szatmár-Bereg A község hivatalos nevének helyi ejtése Szamosszeg (-en, -rül, -re; szamosszegi).Területe 3561 hektár, 1980. január 1-én 701 lakóház állt benne (ebből 2 a külterületen), és 1984. január 1-én 2404 lakos élt a faluban (Hnt. 1985, Népsz. 1980). Vasútja nincs, autóbuszjárat köti össze a szomszédos falvakkal és Mátészalkával. A község 1290-ben tűnik fel (Zomuszygh), amikor IV. László király felszólítja vámszedöit, hogy a Szamoson egészen Szamosszegig ne szedjenek vámot a Balogsemjénnembeli Mihálynak és fiainak hajói után. Az Ecsedi-láp északi csücskének védelmében álló Szamosszeg Szamos átkelőhelye a szatmár-gyarmat-panyolai középkori hadi és kereskedelmi nagy utat kötötte össze a folyó bal partjával, így ezen a rendkívül fontos helyen az átmenő-forgalom hatására bizonyára az első okleveles említésnél már jóval korábban település jött létre, melyet a szomszédságában később kialakuló nagyobb birtoktestek sem tudtak elnyelni: a királyt Szamosszegen officiálisok ’hivatalnokok’ képviselték, vámjával pedig a mindenkori szatmári főispán rendelkezett. így történhetett meg a BOROVSZKYnál olvasható eset: 1351-ben Laczk fia András főispán azokat a kereskedőket, akik itt át akartak kelni a Szamoson megvámoltatta, de nem eresztette át, hanem lehajtotta Csengerig, ott újra megvámoltatta és tovább küldte őket Szatmárig, ahol csak a harmadik vám után mehettek át a vízen (152). A falu nevét a XIV. század elején két oklevél is említi: 1312- ben a királyi birtok tiszttartója a Szatmár megyei Olcsva ügyében szerepel (officialis mg-i Beke de Sumuszeg), majd disznólopásban bűnös. 1324-ben idevaló emberek bachnai jobbágyokkal szemben hatalmaskodnak: populos de Zomusseg,... Bhuctus de Somusszeg (SzabSzatm. 114-5). A falut a király 1350 után adományozta el, és a Cudarok, majd rövidebb ideig a Rozgonyiak, Várdaiak voltak az új birtokosok. Az ugyanekkor feltűnő Perényiek viszont egészen 1945-ig jelen vannak a község birtokosai között. Bizonyára az uralkodó alatt eltöltött hosszú idő adta meg Szamosszegnek a lehetőséget későbbi városias jellegű fejlődésére. Lakóit cívisnek ’polgárnak’ nevezik, és az ítélkezés joga a magánföldesurak alatt is a Judices, Juraţi et hospitesé, vagyis a ’bíráké, esküdteké és hospeseké’. 1411-ben a községet valamennyi Cudar-birtokkal együtt királyi engedéllyel Szabolcsba teszik át, ahonnan csak 1830-ban került ismét vissza Szatmár vármegyébe (MAKSAI 209, BOROVSZKY 153). A XVIII, századtól a XIX. század közepéig a gróf Károlyi, Perényi, herceg Eszterházy, Lónyai stb. családok a földesurai. Századunk elején a Perényieknek, a Károlyiaknak és Mandel Ignácnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1920-as években, a földrefonnkövetkeztébenerősencsökkentakorábbi birtokosok földterülete, kialakult egy vagyonos paraszti réteg. Az 1945 utáni földosztással pedig a kisparaszti gazdaságok szaporodtak el a faluban. - A község története során sokat szenvedett a Szamos és Kraszna árvizeitől. Legutóbb 1970. május 14- 15-én öntötte el a víz a település egy részét. Szamosszeg lakossága a középkorban „csaknem egészében magyar” volt (MAKSAI 209). Számottevő idegen népelem a későbbi időkben sem települt be (NAGY 368). Lakóinak száma az utolsó két évszázadban az alábbiak szerint alakult: 1784: 794 (Népsz. 1960), 1828: 1269 (NAGY i.h.), 1839: 1544 (FÉNYES IV, 290), 1863: 1723, 1873: 2191, 1888: 1913, 1898:2213, 1907: 2625, 1913: 2800, 1926: 2649, 1933: 2845, 1944: 3140, 1960: 3004, 1973: 2790, 1980: 2377 (Hnt.). A falu a szabályozás előtti Szamos egyik hatalmas kanyarulatáról, szegéről kapta a nevét. A Szamos- előtag a településnek a folyó melletti fekvésére utal (SzabSzatm. 115, FNESz.). Falucsúfolók: 1. A szamosszegieket azzal ugratják a környék lakói, hogy felhúzták a falu bikáját a toronyba, mert le akarták vele a tetőn kinőtt füvet legeltetni. Hé komé, mán sodorintya —mondta az egyik a másiknak, amikor a bika a kötél szorítása miatt kinyújtotta a nyelvét. 2. A szamosszegiek megúszták a ködöt - állítják a nagydobosiak. Két helybeli koma hazafelé tartott, és amikor sűrű köd ereszkedett le, azt hitték, vízhez értek, ezért megpróbáltak átúszni rajta. 3. A régi szamosszegi utcanevekhez kapcsolódik az alábbi tréfás rigmus: Bigecs, Mák-hej, Ouszuszka, /Templom vég, az erdőüt bújja. 4. A régi szólás így tartotta: Gyalog ment, mint a szamosszegi ember Károjba. A szamosszegi bíró szekérbe fogta az ökrét, hogy az adót bevigye Nagykárolyba és ne menjen gyalog. A pénzt a szeredással feltette a szekérbe, maga pedig az ökör előtt gyalog bandukolt az egész úton. Ez utóbbi szólást a SzamSz. őrizte meg, ma már nem ismerik. Határában keresendő Bachna középkori falu helye. 1322-ben tűnik fel (p. Bachna) a Balogsemjén nembeli Ubul fia: Mihály fia István falujaként, amelyet a hermánszegi, jánki népek elpusztítottak. Két évvel később a rokon Lengyel 17
