Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Ioan-Aurel Pop: Elita românească din Transilvania îj secolele XIII-XIV
"kívülállókkal, a velük egynyelvű és egyszektájúakkal" szövetkeznek - románokkal a Kárpátoktól délre és keletre elterülő államokból - "rosszat" cselekednek a magyarországi "keresztényekkel" szemben. Nem állt messze az igazságtól Alvemai Bertalan Bosznia helytartója, jóllehet kissé túlhangsúlyozta a dolgokat, amikor 1380 táján ezt állította. A magyarországi románok nem voltak megelégedve helyzetükkel és lázadoztak, néha a Kárpátokon kívüli román falvakkal egyetemben. Azonkívül ők nem voltak a római egyház hívei, ("kívülállóak" voltak, mert még a kunok is, ha formálisan is, de felvették a római kereszténységet) ami a legkomolyabb érv volt amellett, hogy ne fogadják el őket, mint előjogokat élvező rend vagy csoport. Egyetlen nem katolikus csoport sem vált a középkori Magyarországon "renddé" vagy "nemzetté". Ebben az értelemben, még a XIV. századben, megpecsételődött az erdélyi román elit sorsa: ezek szerint nem emelkedhetett fel hivatalosan és globálisan mint román, hanem csak egyénileg saját nevében tehette, a nemesség keretein belül, amint az meg is történt (kockáztatva a nemzeti identitás és a vallási hovatartozás elvesztését). Ámbár a várakozásokkal ellentétben, ezen kisnemesek ("egytelkesek") nagytöbbsége megmaradt románnak, jóllehet a fejedelemség politikai és vallási rendszerének kialakulása után számbelileg megfogyatkozott, (a veszteségek azonben kipótoltattak a XVII-XVIII. századi új nemességek adományozásával) de a nemzeti egyenjogúsági küzdelmek kirobbanása és kibontakozása idején jelentős részt képviselt az a kb. 12 500 román nemesi család, amely igen nagy mértékben összefonódott a nemzeti egyenjogúságért vívott harccal. L'Elite Roumaine de Transylvanie aux XIII-XIVe siècles (origine, statut, évolution) (résumé) Dans cet ouvrage l'auteur démontre que, pendant les XlIIe-XIVe siècles, les membres de l'élite roumaine étaient les knèzes et les voivodes (ou leurs équivalents). Les knèzes qui ont réussi á maintenir les knézats jusqu'en 1300 avaient tous les attributs d'un féodal hongrois, excepté le document de confirmation royale pour leurs possessions et la qualité de 59
