Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Tóth István György: A kisnemesség szerepe és társadalomképe a 18. században
körülbástyázott nemesség egyébként szerintük töretlen vonalú történetében. Zala vármegyében például egy nemes, aki 1706-ban született és így már az új viszonyok között nőtt fel, a nemességvizsgálatkor a vármegyei esküdtek kérdésére felelve elmondta, hogy "amíg a háborús időkben a nemesség össze nem keveredett a parasztsággal, addig ennek a nemesi családnak az ősei is nemesi szabadságban éltek". A szóban forgó kisnemesi család azonban a 17. század végén szerzett nemességet, azaz nem mint ősi nemesek keveredtek össze a 16-17. századi török háborúk idején a parasztsággal, hanem éppen ellenkezőleg, a háborúk teremtette nemesitési hullám hátán emelkedtek ki a parasztok közül10. A szóbeliségben élő kisnemesi társadalomban a szájhagyomány őrizte az elődök dicső tetteit. A nemesi rang jogalapja a fegyveres szolgálat volt, ahogy ezt a nemesek, legalábbis akik közülük olvasni tudtak, Werbőczy Istvánnak, a 16. században élt jogtudósnak a későbbi századokban is gyakran forgatott törvénykönyvében, a Tripartitumban, szépen kifejtve megtalálhatták. A török kiűzése után azonban ez a kisnemesség elvesztette honvédő funkcióját, egy olyan békés ország közepén élt, amelyet a Habsburg-dinasztia parasztokból toborzott állandó hadserege védett távoli csatatereken. így azután, amikor a kisnemesek apáik, nagyapáik törökellenes harcairól meséltek, akkor saját privilégiumaik alapját erősítették, ezért igyekeztek minél pontosabban számon tartani elődeik haditetteit. A Zala megyei Chutor András elődei a törökkorban, vallották a megkérdezett falubeliek, "fontos tisztek" voltak, de a család elszegényedett, és a nyomorba süllyedt kisnemes már bérlőként élt egy nem-nemes házában. Nemcsak az életmódja nem vallott nemesemberre, de a nemessége egyetlen bizonyítéka, a nemeslevele is eltűnt: a Rákóczi szabadságharc alatt elrabolták, s bár később egy hordó bor áráért kiválthatta volna, erre sem volt pénze. így aztán, nemeslevél híján, Chutor uram kimaradt a nemességvizsgálatkor az igazolt nemesek lajstromából. Ezt az eltűnt armálist Chutor uram addig sem tudta elolvasni, amíg megvolt, hanem egy prédikátort (protestáns papot) kért meg, hogy olvassa fel neki. A nemeslevélből, az adomány indoklásából kitűnt, hogy Chutor uram őse kapitány volt és egy végvár előtt megütközött a törökkel, és foglyul ejtett egy török tisztet. Ezt a történetet már sokan elmesélték neki a faluban, fejezte be erről szóló vallomását a tanúskodó * 1 10 Magyar Országos Levéltár (MOL) Film B 1390. Zala Investigatio nobilium Fasc. 9. No. 7. 1. 225
