Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Tóth István György: A kisnemesség szerepe és társadalomképe a 18. században
kétötöde (38,8 %) tudott aláírni - az analfabéták azonban ebben a rétegben Vas megyében már a 18. század végén is többségben voltak. Megerősítik a Vas megyei adatokat a szomszédos Veszprém megye 1797. évi nemesi felkelésekor (insurrectio) kelt összeírás adatai: a 18. század legvégén a 258 összeírt fiatal nemesnek pontosan fele tudott írni és olvasni. A 18. század elején még az olvasnitudás sem volt általános ebben a rétegben: a nemességvizsgálatok alkalmával a vármegyei esküdtek gyakran nyomoztak eltűnt, elégett vagy ellopott nemeslevelek után, és ilyenkor megkérdezték a falubeli kisnemeseket, hogy ki olvasta, vagy legalább ki látta a nemeslevelet. 119 Vas megyei kisnemesből mindössze 34 tudott olvasni, a többiek csak kezükben fogták a becses írást, és szép címerére, nagyalakú pecsétjére emlékeztek. A szomszédos Zala megyében az 59 tanúskodó kisnemesből 44 volt képtelen megbirkózni a betűkkel, mig Borsod vármegyében, ahol a 18. századi Magyarországon az egyik legnépesebb kisnemesi réteget találjuk (a lakosság 14,9 %-a volt nemes!) a 174 megkérdezett kisnemesből 96 nem ismerte a betűket9. Igaz, a megkérdezett nemesek nagy része mag a 17. században született, később az olvasnitudás aránya bizonyára sokat javult, erről azonban nincsenek forrásaink. (Mindez, hangsúlyozom, nem a birtokos nememsekre vonatkozik, ők szinte mindannyian tudtak írni, hanem a "bocskoros nemességre"). Az általánosan elterjedt írástudatlanság miatt a 18. századi kisnemesek világában még igen fontos szerepe volt a szóbeliségnek, a szájhagyománynak. Csak a szájhagyomány őrizte a nemesi családok genealógiáját is, amire pedig nagy szükség volt, hiszen hiába mutattak be a leszármazottak akármilyen szép oklevelet hajdan élt ősük nemességéről, ha nem tudták-írásos dokumentumok híján jórészt tanúkkal igazolni a nemességet szerző vitéz őstől az egyenesági leszármazást. A kisnemesek világképét tehát elsősorban lejegyzett vallomásaik alapján rekonstruálhatjuk. így demi ki a nemességvizsgálatok alkalmával kikérdezett nemesek vallomásaiból, hogy a 18. század derekán, a megmerevedett rendi válaszfalak korában a nemesi emlékezet számára a még ki nem krisztályosodott, sokkal képlékenyebb 17. századi állapotok már csak afféle átmeneti kisiklásnak tűntek a jól elkülönülő privilégiumokkal 9 István György Tóth: How many Hungarian noblemen could read in the eighteenth century? Central European University, History Department Yearbook 1993. Budapest 1994. 67-79. 224
