Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Tóth István György: A kisnemesség szerepe és társadalomképe a 18. században
A két réteget megkülönböztette a megszólítás is: a birtokos nemeseket praenobiles-nek is hívták, és generosus vagy parillustris címmel tisztelték meg, ellentétben az egyszerűen nobilisnek, azaz csak nemesnek mondott kisnemesektől. Ezek a kisnemesek tették ki a magyar nemesság mintegy 90 %-át, létszámukat a 18. század derekán mintegy 350 ezer főre becsülhetjük. Ezt a nemesi birtokot nem bíró, kisnemes réteget többféleképpen nevezték. A később, a 19. század folyamán általánossá vált "hétszilvafás" nemes elnevezés (azaz olyan nemesember, akinek egész birtoka a háza mögötti kertben álló hét szilvafából állt), a 18. században még nem volt elterjedt. A magyar "bocskoros nemes" gúnynév, akárcsak a lengyel sz/achta shodaczkowa, arra utalt, hogy ezek a nemesek még a nemesi életmód alapvető kellékét, a csizmát sem engedhették meg maguknak, így azután a parasztok módjára bocskorban jártak, amire sarkantyút sem lehetett erősíteni - igaz, ezeknek a kisnemeseknek még igáslovuk sem nagyon volt, hátaslóra pedig végképp nem tellett nekik. A hivatalos iratok, vármegyei statútumok, országgyűlési törvények mint taxás vagy taxalista nemesekről írnak erről a kisnemesi rétegről, mert - mivel nem voltak jobbágyaik, akik helyettük a vármegyének fizetendő háziadót, a taxát fizették volna - ezt a kisebb terhet jelentő háziadót, taxát, a birtok nélküli nemesek is fizették, az általános nemesi adómentesség ellenére, amelyet a 18. század folyamán újabb és újabb törvények erősítettek meg a nemesség egészére vonatkozóan5. A nemesség alsó csoportja, a taxalista nemesség is erősen rétegzett volt, több egymástól eltérő viszonyok között élő csoportra oszlott. A curialisták egy jobbágyteleknek megfelelő nemesi telket bírtak, szabad nemesi birtokként (nobiles unius sessionis). A középkori kiváltságos helyzetük kései maradványaként, a kurialisták gyakran egész falvakat népesítettek be, - a 18. század elején 1228 ilyen falut írtak össze az országban - bár a 18. században már ritka volt a tiszta kuriális falu, a legtöbb faluban együtt éltek jobbágyok és kisnemesek. Az armilisták egyetlen vagyona a nemeslevél, az armális volt, nekik nem volt nemesi földjük, legtöbbször a földesúrtól pénzért megváltott földön gazdálkodtak, nekik azonban az állami adókat - a kurialistákkal elleniében - fizetniük kellett. Még kevésbé volt nemesi a paraszti telken gazdálkodó mint mondta, "bánóm uram. pajtában lakik kegyelmed, jobb énnálam légyen a: armálid.". Uo. Fasc. 4. No. 25 és 11/2. 1727. ' Hudi József: A nemesi községek szervezete a XVlll-XlX. században. Baranya. 1994-95. 7- 34. A kisnemességre fontos helyi kutatással: Hudi József Nemesvámos a késöfeudalizmus korában és a polgári átalakulás kezdetén. In: Nemesvámos története. Veszprém 1994. 221
