Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Tóth István György: A kisnemesség szerepe és társadalomképe a 18. században
kisnemesek életmódja. Sok armálista kisnemes ugyanis saját birtok híján kénytelen volt valamelyik tehetős nemestől földet bérelni, és a nemesnek adót fizetni, nála dolgozni, őket már valóban csak nemesi öntudatuk különböztette meg a falubeli parasztoktól. Sok armálista kisnemes iparosként kereste kenyerét, a céhekben gyakran találkozunk nemességükre büszke szabó, csizmadia stb. mesterekkel, és sok nemeslevél úgy tűnt el örökre, hogy a vándorlásra induló nemes iparoslegény magával vitte és nem tért vissza többé a szülőföldjére. Akadtak olyan nemesek is, akik jobbágyoknál szolgáltak - a vármegyei nemességvizsgálatok tanúi közt a 18. században gyakran léptek elő a jobbágyoknál kocsisként, juhászként, cselédként szolgáló nemesemberek, jelezve, hogy ekkor már a kisnemesek körében mennyire elvált egymástól a gazdasági állapot és a jogi helyzet. A 18. század közepétől egyre gyarapodott az agilisek (félnemesnek is mondták őket) csoportja is, ide azok tartoztak, akiknek csak az anyja volt nemes, az apja nem. Számuk gyarapodása jelzi, hogy a paraszti szinten élő annál ista kisnemesség mind sűrűbben összeházasodott a tehetősebb jobbágyokkal. A feudális jog szempontjából, mely csak a fiágon ismerte el a kiváltságok öröklődését, ők nem számítottak nemesnek, de a mindennapok gyakorlatában éppúgy kiváltságos réteget alkottak a kuriális falvakban, mint azok, akik nemesi apától születtek. A 18. század közepétől kezdve azonban a még oly szerény viszonyok közt élő kisnemest is, legalábbis ami jogi helyzetét, személyi szabadságát és adómentességét illette, éles különbség választotta el a parasztság akár gazdagabb tagjaitól is6. A 17. században, amelyre a 18. századi kisnemesek gyakran emlékeztek vissza nosztalgikusan mint "szép csatázó időre", még korántsem volt olyan éles a nemesek és nem-nemesek közti választóvonal, mint az majd a 18. században lett. A magyar társadalom fejlődésére a 17. században a török megszállás, az állandó háború, a békeévekben sem szünetelő kisebb csatározások nyomták rá a bélyegüket. A törökkor kavargó, képlékenyebb társadalmában számos átmenetet találunk a nemesi és nem nemesi rétegek között. A török háborúk idején nagy szükség volt a katonákra, és a katonák az ún. "vitézlö rend", 6 Kosa László: Polgárosuló és parasztosodó kisnemesek. Világosság 1991. 703-710. 222
