Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)

Ovidiu Pecican: Lecturile istorice ale nobililor maramureşeni (sec. XIV-XV)

A máramarosi nemesek történelmi olvasmányai (XIV-XV század)

(összefoglaló)

A máramarosi román társadalom körében elterjedt Nagy Sándor legenda, a legrégebben és közvetlenül bizonyíthatóan a XIV. század végére és a XV. század elejére datálható amelyben a Netian és más "királyok" közötti költői levélváltás modellül szolgálhatott a Román és Vlahata gestájá szerzőének a cselekmény egyik csomópontjának a megoldására éspedig a történelem és a legenda összeolvasztására.

A trójai háború legendája is közkézen forgott a középkori, román körökben mégpedig összefoglalva a Constántin Manasses krónikájában. A magyar királyság területén, már a XIII. században ismerték (lásd Anonimust). Létezik tehát egy szláv és görög (ortodox) szál is amelyen keresztül bekerülhetett az erdélyi román köztudatba, ugyan akkor létezett egy latin (katolikus változat is, amelyen a nemesek körében forgott. A Nagy Sándor legendában is fellelhető egy a rójai háborút taglaló részlet úgy, ahogy az a XIII. században a románság kökében közszájon forgott.

A Román és Vlahata gestanajak ismeretlen szerzője használta a Nagy Sándor legendát, e mű történelmi tekintélye miatt, a saját kampilációjához, Román és Vlahata gestája egy vitéz ének, amelyik a nemes és ortodox harcosokról szól. Ezek a nemesek, legalábbis egy részük, már tisztában vanak saját eredetükkel és ezt meg is védik a magyar arisztokráciával szemben. Amennyiben ezt a máramarosi nemesség üzeneteként értékelhetjük, akkor ez azt jelentheti, hogy ez a nemesség túdatosan avagy anélkül olyan olvasmányokon élt, amelyek alapot szolgáltattak megrövidített álmodozásaikhoz, vagyis a Nagy Sándor legendát (Alexandria) és a trójai háborút.

183