Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Adrian Andrei Rusu: Nobilimea Românească şi biserica în secolul al XV-lea
világi történészek nem akarták elismerni, hogy létezett egy olyan "fejsze nyél" csoport, amelyik "elárulta" nemzetét. Az ortodox egyház történészei számára a kérdés visszanyúlt egészen a görög-katolikus egyház történészeivel folytatott vitákig. Ez utóbbiak, történelmi igazolást keresve a XVIII, századi régi egyesülésre, megpróbálták a XIV-XV. századi katolikus románokat egyfajta látnok ősöknek tekinteni, annak ellenére, hogy a két csoport között csak rendkívül gyenge kapcsolat volt. Az ortodox egyház történészei ugyanazokat a katolikus román nemeseket, zavaró elemeknek tekintették, akik kilógtak a képből, a "nemzeti" ellenállás bajnokainak szimbólumából, amelyikkel az ortodox egyházat meg kellett volna koronázni Erdélyben. Ezen történettudományi meglátásokban a korabeli politika igen komolyan beleszólt, amelynek nyomán, a történelmi múlt nem a maga valóságában jelent meg, hanem mint a jelen legjobb helyeslője. Az első katolikus közösségeket már a XIII. század második felében telepítették a Hátszeg, körzet Erdély dél-nyugati részének, három falujába, abból a kb. százból, ahány összesen volt. 1428-ból, meséli egy igen egyedülálló documentum, hogy azok a közösségek elveszítették elöljáróikat az ortodoxok javára. Az okirat állítását annál is inkább figyelembe kell vennünk, mert amint jól tudjuk a körzet ugyancsak Hátszegnek nevezett központjában emeltek, kb. egy fél századdal előbb egy Ferencesrendi kolostort, az ortodoxok megtérítésére. Annak ellenére, hogy az Anjou királyi politika rendíthetetlenül álhatatos volt főleg az ortodox nemesekkel szemben, e politika mégsem hagyott emlitésre méltó nyomot a Hátszegben. A következő időszak, Luxemburgi Zsigmond (1384-1437) uralma, már fontosabb, mert ez egybeesik a helyi hűbéri viszonyok aktivizálásával a központi hatalommal szemben. Akkor viszont, a török elnyomulás keltette veszély miatt, a királyságon belüli katolikusok és ortodoxok közötti ellentétek nagymértékben megenyhültek. Eképpen lett a Ferarrai-firenzei zsinaton (1438-1439) elhatározott lépés előkészítve, ezen a zsinaton jelentették ki a két keresztény egyház egyesülését. Annak ellenére, hogy e problématika nincs különlegesen kezelve Magyarország területén, mégis azt hisszük, hogy nagyon reális volt, amelyet az erdélyi román elit teljes mértékben kihasznált. Igen gazdag adatok tárják fel a helyi egyházi struktúrák létezését, amelyek papokat de legfőképpen ortodox freskójú és szlovén nyelvű 146
