Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Adrian Andrei Rusu: Nobilimea Românească şi biserica în secolul al XV-lea
feliratokat tartalmazó templomokat jelentenek. Ugyanakkor, a társadalmi viszonyok ápolásának szükségétől vezetve, a helyi hübérek (kenéznek neveztettek) igen komoly kompromisszumokat kezdeményeztek, hogy közeledjenek és beilleszkedjenek a magyar nemesek közösségébe. Az ellentétek súlyossága csak akkor került újra előtérbe, amikor a katolikus főpapság utána pedig az államhatalom, a katolikus-ortodox viszony egyedüli lehetőségekkel bíró felei, úgy ítélték meg, hogy az egyesülés kudarc volt. Ez a pillanat Mátyás király uralkodásának a végén következett be. A firenzei kompromisszumok megtartása és formális érvényesülése, úgy, ahogyan Erdélyben általánosan és a Hátszegben sajátságos módón voltak megfogalmazva, a román nemességet megvédte társadalmi helyzetének megzavarásától vagy esetleges érvénytelenítésétől. Ez a szempont, amelyet egy történelmi fejlődés is fokoz, mind világosabban elválasztja a vidéki közösségtől, amelyikből kinőtt, és mind jobban közelíti a királyság nemesi köreihez, úgy véljük hozzájárulnak a katolicizmus Hátszegben feljegyzett sikereihez. A leírt általános helyzetben, a hátszegi román kenézek és nemesek kezdtek a jegyzői hivatalokhoz folyamodni (Gyulafehérvár, Kolozs Monostor), az azelőtt kizárólagosan katolikus templomok, új öltözéket kaptak szlavón legendákkal (Őraljaboldog falva) a románok megkezdték katolikus egyetemeket látogatni (a Ciula család Krakkóban), főhivatalokat foglaltak el a katolikus egyházban, (püspökök, kanonokok), átvették a katolikus keresztneveket, de az egyházi sikereket továbbra is szlavón nyelven jegyezték fel, (a Saracineştiek Felsöszálláspatakrol) és a házasságokat római rítus szerint celebrálták (kenyeresdi család). A firenzei Zsinaton megfogalmazott okok eltűnése után is, folytatódott ezen csoportok lépcsőzetes beolvadása a katolikus világba. Ez a nemesi réteg céljaival magyarázható, amelyik nem szeretett volna elkülönülni, mint egy különálló csoport, hanem minél telyesebben integrálódni a királyság nemességébe. A választásnak nem volt komoly erkölcsi alapja. Mindössze egy felszínes átállás volt, amit az ortodox egyház egyes vezetőinek a hatására és irányítása alatt tettek. Amennyiben a vallási átalakulás megőrzött egy sajátságos kultúrát, amint arra utalnak is egyes jelek, az áttérés még nehezebben észrevehető vagy tettenérhetö. A kapcsolat a hübérek és a papság - amelyik nem a közösség alacsonyabb tagjaiból verbúválódott - között nehezen megfogalmazható formában befolyásolta a vallási fejlődést. 147
