Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Contexte / Összefüggések / Contexts - Ritoók Ágnes: A templom körüli temetők felfedezése
261 A templom körüli temetők felfedezése A templomokon belüli temetkezések száma a késő középkorban jelentősen megemelkedett, mivel ezt a lehetőséget az egyház - megfelelő adomány ellenében - nemcsak a kegyurak és családjuk, de a társadalom különböző rendű és rangú rétegei számára biztosította.80 2. „Épített" sírok. A jelentős vagy különösen szeretett személyek számára kőből vagy - annak hiányában - téglából sírépítményt készítettek. Ennek egyszerűbb, jelképes formája, ha kő vagy téglasort támasztanak a koporsó külső oldalához, vagy helyeznek annak tetejére. Legutóbb Pap Ildikó Katalin gondos gyűjtéssel rendszerezte a Délkelet-Alföld téglás temetkezéseit.81 A szokást a 10-16. századra keltezte, bár megjegyezte, hogy „az Árpád-korban volt szélesebb körben elterjedt.” Azt azonban nem vizsgálta, hogy változott-e ez a szokás e hosszú idő alatt. Adatsorában név szerint megjelölt legkorábbi előfordulásként a zalavári, a két legkésőbbiként a Csecstó-paphalmi és az Opusztaszer-kápolnai temető szerepel. A Pap által vélelmezett tág időhatárok részben szűkíthetők, részben a helyszínt illetően pontosíthatók: Az egyetlen 10. századi előfordulásként hivatkozott zalavári sír más kapcsolódásai miatt (egy Karoling kori templom körüli temetőhöz tartozik) nem tekinthető egy Árpád-korban (ismét) megjelenő temetkezési gyakorlat legkorábbi példájának. A Csecstó-paphalmi (részlegesen feltárt) temető82 ugyan aló. századig használatban volt, de a sírban talált éremleletek tanúsága alapján az első halottakat a 11. század végén temették el itt. A feltárók által közölt apró összesítő alaprajzon a sírok helyét pöttyök jelzik. Megkülönböztették az „Árpádkori” és a „vegyesház-kori” sírokat. Előbbiekhez kizárólag az S-karikás, gyűrűs, karpereces, érmes sírokat sorolták, míg az utóbbi csoportba került az összes többi temetkezés, a melléklet nélküli sírokkal együtt. Mivel a temető téglás temetkezései mellett nem találtak sírleletet, „vegyesházkori” jelölés alatt szerepelnek. Ma azonban a keltezésnek ezt a módját, s így magát a keltezést sem fogadhatjuk el. Ópusztaszer-Kápolnai erdőben feltárt templom83 déli hajófalának nyugati szakasza közelében két sírban is jól keltezhető, azonos típusú, a 13. század második felében készült csattal záródó veretes öv volt, egy harmadikban pedig III. András (1290-1301) denáijára bukkantak (3^4. kép). Ezek alapján úgy tűnik, hogy ezt a temetőrészt a 13. század második felében használták.84 A 15., két téglát tartalmazó sír is ezen a területen, e vázak között fekszik. Még pontosabban keltezhető a templomon belül, az északi diadalív 80 Kubinyi 2005, 16. 81 Pap 2002. 82 Foltiny-Korek 1946. 83 Horváth 1975. 84 In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár T. Szeged, 2000. 123-142.
