Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Contexte / Összefüggések / Contexts - Ritoók Ágnes: A templom körüli temetők felfedezése
RitoÓK Ágnes 260 ásása során törték át az új feltöltési réteget, illetve, hogy ez a réteg kötődik-e a templom egy meghatározott építési szakaszához.72 Keltező értéke lehet még a csontkamrákba gyűjtött vázmaradványoknak is: 1929-ben Bartucz Lajos megfigyelte, hogy a nyársapáti templom osszáriumában talált koponyák hosszúfej űek, míg a sírokban rövidebb fejű halottak feküdtek.73 Hasonló eltérést tapasztalt Lipták Pál és Marcsik Antónia Tégláson,74 Éry Kinga Csengele-Bogárháton és Veszprém- Kálvária-dombon,75 Mende Balázs pedig Alsórajkon.76 így előfordulhat, hogy egy temető korai fázisa egyedül a csontkamrában talált koponyák jellemzői alapján bizonyítható. De az antropológus sem dolgozhat régészeti eredmények nélkül. Éry Kinga a székesfehérvári leletek elemzésével bizonyította be a két tudományág egymásrautaltságát: a Szűz Mária prépostsági templom temetőjének feltárt részleteit Biczó Piroska század pontossággal tudta keltezni. Éry pedig az időrendi csoportokon keresztül mérhette a változást: „...a sírok időrendi szétválasztása tette lehetővé a brachykranizáció nyomon követését, ugyanakkor e folyamat nyilvánvaló jelei erősítik a korhatározás helyességét.”77 A temetkezési szokások változása Az eddigi feltárások alapján három témakörben fogalmazható meg néhány általánosan jellemző jelenség, de hangsúlyozni kell, hogy ezek nem abszolút és kötelező érvényűek és egyelőre keltezésük is többnyire az „Árpádkor”, illetve „késő középkor” tág időhatárai között jelölhető ki. 1. A temetkezés helye. A hívő keresztény számára a túlvilági boldogulás biztosítéka nem a gazdag útravaló, a díszes halotti viselet, hanem az ereklye közelsége, a templom közelében, vagy azon belül fekvő sírhely volt - utóbbit természetesen a közösség legelőkelőbb tagjai számára tartották fenn. A kora-Árpád-korban a sírok általában egyenletes eloszlásban vették körbe a templomot. Később a déli oldalon egyre sokasodnak a temetkezések, a templomtól északra fekvő területre azonban nem,78 vagy nagyon ritkán temetkeztek. A folyamat - mely egyébként általános európai jelenség79 - kezdete a Kárpát-medencében a 12-13. századra keltezhető, mivel érzékelhető már néhány, a késő középkorban nem használt temetőben is (Zalavár-Kápolna, Főnyed-Gólyásfa). 72 Székesfehérvár: Biczó 2004, 49. 73 Bartucz 1929, A feltárást 1948-tól Bálint Alajos, majd Balanyi Béla folytatták. Eredményeit közölte: Benkő 1980. 74 Lipták-Marcsik 1965. 75 Éry 1982, 89. 76 Szőke B. M. 1996,261. 77 Éry 2005, 125. 78 Legutóbb közzétett példája: Kvassay 1996, 223-229. 79 Ritoók 1997, 169; Ritoók 2004, 122; Strecker 2001, 232.
