Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Contexte / Összefüggések / Contexts - Ritoók Ágnes: A templom körüli temetők felfedezése
257 A templom körüli temetők felfedezése annak közelében, a 386. és 404. sírban.56 Zalotay leletmentését Szőke Béla „avatta” névadó lelőhellyé: „az egyház már régóta használt pogány temetőben épített templomot, s a további, mostmár keresztény temetkezést is odairányította. Kiváló példája ennek az Orosháza-gellértegyházi temető.”57 Dienes István szerint „nehezen elképzelhető el, hogy a keresztény templom építésére tudatosan választották azt a helyet, amely előzőleg pogány temetkezőhely volt”, a jelenséget leginkább az államalapítás kori telepítő akciók révén érkezett új (hamarosan templomot építő) népesség tájékozatlanságával magyarázta.58 Gellértegyháza templomát azonban - a közzétett dokumentáció alapján - nem egy pogány temetőben, hanem egy pogány temető szomszédságában, attól keletre emelték (1. kép). A kánonjogi előírások szerint temetőt - természetesen a templom körül - csak püspöki engedéllyel lehetett létrehozni, s az engedélyező meg is áldotta azt.59 Azon a helyen azonban, ahol pogányt temettek el, nem lehetett templomot felszentelni, sem abban misézni, hanem el kellett takarítani és meg kellett tisztítani. („Ecclesiam ubi paganus sepultus est, non liceat consecrari, neque missas in ea celebrare, séd iactare fora, et mundari oportet.”)60 Bár a szöveg egyházra vonatkozik, Szuromi Szabolcs szerint „mégis [...] méltán értelmezzük ezt a kitételt a temetőre is, mint szent helyre”.61 Ha a tetemet maradéktalanul eltávolították, már lehet ott misézni, temetkezni. A fentiekből következően a feltárási eredményeknek megfelelő szigorú meghatározás szerint gellértegyházi típusúnak csak azt a temetőt lehet nevezni, melyet egy korábbi pogány temető mellett épített templom körül nyitottak. Ez a gyakorlat összeegyeztethető a kánonjogi előírásokkal és egyben a Gellért legenda szövegével62 is. A legenda sorai alapján több helyen alkalmazhatták ezt a megoldást, jelenleg azonban Gellértegyháza, mint „típus” - ismereteim 56 Zalotay 1957. A területen homokbányászás folyt, a temető egy része ennek következtében megsemmisült. Az ásatásról megjelent közlemény a sírok szűkszavú leírását, néhány megjegyzést, a válogatott leletek gyenge minőségű rajzát, a téglás temetkezések típusait és az összesítő alaprajzot tartalmazza. Az összesítő alaprajzon feltárás nyugati szélén és a templomtól 10 m-re délre eső területen, egy 20 m széles sávban több sírt is azonos szám jelöl, mások pedig .jeltelenek”. Bóna összefoglalójában megfogalmazott állítások (Bóna 1978, 125-127.) nem teljesen egyeznek a publikáció adataival. Ismét más adatok szerepelnek Vályi Katalin elemzésében (Vályi 1994, 392). Korszerű feldolgozása és elemzése nincs. Antropológiai anyaga vizsgált, közölt: Lipták-Farkas 1962. 57 Szőke 1959, 38. 58 Dienes 1965, 159-160. Megjegyzi, hogy a publikáció és az eredeti dokumentáció között eltérések vannak. Csak a korai leleteket közli: XV1I-XVIII. tábla. 59 Decretum Gratiani (1140) 27. kánon, idézi: Szuromi 2002, 84. 60 Szuromi 2002, 48, 197, és 697. jegyzet. 61 Szuromi 2002, 197. 62 „... a püspök elment szerzeteseivel az egyházmegyéjét meglátogatni, és felszentelni azok temető helyeit, akik templomokat akartak építeni”: Szent Gellért püspök nagy legendája. Szabó F. fordítása. In: Árpád-kori legendák és intelmek. Budapest, 1983. 84.
