Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Szakács Béla Zsolt: A templomok nyugati térelrendezése és a "nemzetségi monostor" kérdése
követésére - ennek jó példája Pusztaszer és Csoltmonostor esete, ahol a XII. sz végén és a XIII. sz. elején, a jól kiépített előző templomot kellett csaknem teljesen megszűntetni, hogy egy háromhajós, nyugati toronypáros bazilikát emeljenek a helyébe.37 A reprezentatív nyugati homlokzat mindenképpen nagyon vonzónak tűnik, s a mai szemlélőre is nagy hatást gyakorol. A belsőben az egybenyitott, azonos magasságú, általában boltozott térrész mintegy átvezeti a belépőt a külső és belső tér feszültségén. Ennek kapcsán szokás a tornyok alá befutó mellékhajókról beszélni. Ezek a terek kétségkívül összenyílnak a következő mellékhajó-szakasszal, s ez hazánkon kívül valóban jóval ritkább. Ugyanakkor ha a mellékhajó felől visszatekintünk, látjuk, hogy a toronyalj számottevően alacsonyabb, nyílása gyakorta aszimmetrikus elhelyezésű, és egyáltalán nem támad az az érzésünk, hogy itt közös terekkel volna dolgunk. Hangsúlyosabbnak tűnik a térségek keresztirányú összetartása, és ez az egységes nyugati szakasz van keleti irányban megnyitva. Valamiféle ambivalenciáról lehet itt szó: ezek a terek belenyílnak a hajók terébe, de el is különülnek attól; részét képezik ugyan az egésznek, mégis megőrzik önállóságukat. Szemben ezzel a kialakult, mondhatni jól bevált megoldással, melyet szinte valamennyi ismertetett emlékünknél megtaláltunk, a karzatszintet a legnagyobb változatosság jellemezte. Mintha állandó keresés, kísérletezés eredményezné a hasonló kérdésre adott különböző válaszokat. Ami közös bennük, az itt is egyfajta ambivalencia: zárt és nyitott, elkülönülő és egybenyíló terek váltakoznak, mintha elfogadható megoldást keresnének egy nem jó szemmel nézett törekvés megvalósítására.38 Az egész nyugati térelrendezést ez jellemzi: általános törekvés a templom egy részének (magáncélú) kisajátítására, aminek szalonképes formát kívánnak adni. Úgy szakítani ki egy darabot a templom testéből, hogy az ne veszítse el összetartozását a szakrális egésszel. Talán a megoldások sokfélesége is az erőteljes magánkegyúri befolyással magyarázható: az egyes megrendelők szabadabban járhattak el egyéni igényeik érvényesítésekor. Anélkül, hogy mélyebben bemerészkednénk a funkcionális kérdések rengetegébe, érdemes még röviden kitérni arra, mely irányokba látszanak most kivezető ösvények nyílni. Kiindulópontul Felsőörs kínálkozik. Ez ugyan nem monostor volt, hanem világi prépostság, de az egyszerű falusi plébániatemplomnál ez is magasabb szintet képvisel. Itt a kutatás során a A templomok nyugati térelrendezése 37 Trogmayer O.: A pusztaszeri templomrom. Műemlékvédelem 36 (1992), 88-94; Juhász I.: A Csőit nemzetség monostora. Műemlékvédelem 36 (1992), 95-105; Tóth M.: Csőit monostora. Henszlmann Lapoké (1994), 6-10. 38 L. bővebben Szakács B. Zs.: Ambivalent Spaces in Western Complexes of Medieval I Iungarian Conventual Churches. Czas i przestrzen w kulturze sredniowiecza. Materiafy XIV seminarium mediewistycznego. Poznan 1994. 30—32. 83
