Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Szakács Béla Zsolt: A templomok nyugati térelrendezése és a "nemzetségi monostor" kérdése
Szakács Bél a Zsolt Hont-Pázmány nembeli Amadé építtette a XIII. sz. első negyedében. A század második negyedében előcsarnokot csatoltak hozzá. A templom a XVIII, században új boltozatot kapott, s a karzat is ekkor nyerte el mai formáját. 1861- ben Hiid József romantikus külsőt adott az épületnek, amit az 1896-1898-as, Czigler Győző-féle restaurálás tüntetett el, és helyettesített neoromán részletekkel. A II. világháborúban a templom súlyosan megsérült, ledőlt északi tornya és megsemmisült az előcsarnok - ezeket a részleteket eléggé szabadon állították helyre. Az egyhajós templom főszentélyéhez két mellékkápolna járul. Az alaprajz sajátossága, hogy a nyugati toronypár szakaszánál keskenyebb a karzatrész, és még keskenyebb a hajó. A három részes toronyalji szakasz három nyílással kapcsolódik a karzataljhoz, ami szintén három részes lehetett - mára a karzatból csak egy U alakú rész maradt. A középkori karzatfeljárónak nincs nyoma, talán az északi fal mellett húzódott. Az elrendezés sajátossága abból adódik, hogy noha a karzatot a tornyok előtt helyezték el, annak tere mégis benyúlik a két torony közé. Maguk a toronyhelyiségek zártak és a karzatról nyílnak. Megemlítendő még, hogy a karzat két keskeny keleti falában egy-egy nagyobb, félköríves fűikét találunk. *** Úgy tűnik tehát, hogy a nyugati térrendszer kialakításakor az egyes emlékeknél meglehetősen nagy változatossággal jártak el. Különösen a toronypár első emeleti helyiségeinél jelentkezik bő választék: hol nyitottak a mellékhajókra, hol nem, néhol egybeolvadnak a főhajó karzatával, másutt elkülönülnek tőle, az egyik helyen szimmetrikus kialakítású a két toronyhelyiség, a másikon teljesen különbözőek. Ráadásul minden egyes épület önálló megoldásokat mutat, így a csoport igazából nem tipologizálható, az emlékek nem rendeződnek fejlődéssorba, és bizonyára nemcsak az anyag erőteljes megtizedeltsége miatt.36 Mi több, az emeleti helyiségek ilyen változatos kialakítása az sugallja, hogy nem számolhatunk egységes használatukkal sem. Ha a nyugati karzatok kérdésére mindeddig nem kaptunk választ, az véleményem szerint azzal függhet össze, hogy nincs is egyetlen megoldás, hanem a funkciók sokféleségével kell számolnunk. Látjuk tehát, a nyugati térelrendezés felől nem definiálható a „nemzetségi monostor”. De a kérdést megfordítva is fel lehet tenni: vajon a magánkegyúri használat felől nem lehet-e megközelíteni a nyugati térelrendezés kérdését? Nem tagadható ugyanis, hogy az igényesebben kialakított emlékeknél érződik egy általános törekvés bizonyos normák Pázmány nemzetség premontrei monostorai. Kézirat, 1966 (ELTE Művészettörténeeti Tanszék). 36 Ehhez 1. pozsonyi előadásom szövegét: Zur Typologie der Westemporen. Mitteleuropa. Kunst, Regionen, Beziehungen. Hrsg. St. Oriäko. Bratislava 1993. 4-13. 82
