Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)

Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink

HATKARÉJOS ROTUNDÁINK

TÓTH Sándor

Karcsa, Gerény, Kiszombor: három helynév, amely a magyar művészettörténet Árpád-kori fejezetében jóideje egy csoportban szerepel, mint a centrális építmények egy bizonyos - különleges - típusának lelőhelye.1 E típust elsősorban a tér hatszög alaprajzú, oldalanként köríves fülkével öblösített megoldása és a tömeg fő részében zárt kerekségű, hengeres alakítása jellemzi. Az ide tartozó három építményt vagy inkább templomrészt először, úgy tűnik, Lux Géza tárgyalta együtt 1938-1939 fordulóján, amikor épp mindhárom Magyarországon volt (1. kép).2 Gerény (Horjany) ma Ukrajnában van, Ungvár (Uzsgorod) része.

Erdély középkori egyházi építészetével ez az emlékcsoport azáltal került összefüggésbe, hogy a már Kolozsvár (Cluj-Napoca) részét képező Kolozsmonostoron (Cluj-Mănăştur), mintegy negyedszázada feltárták a típus további példájának alapfalait (2. kép).3 Erre a felfedezésre a magyar szakközönség figyelmét Dékány Tibor már 1983-ban felhívta, de a témát körültekintőbben azóta se tárgyalta újra senki.4 Az alábbi sorokkal ezt a hiányt szeretném valamelyest enyhíteni.

Az első, ami feltűnhet, az, hogy az egykori magyar királyságon belül e jellegzetes épülettípusnak mind a négy eddig megismert példánya a keleti részekre esett, éspedig eléggé szétszórtan. Csak a két északi példa, Karcsa és Gerény fekszik egymáshoz közel, ezek a másik kettővel jókora háromszöget jelölnek ki, amelynek legrövidebb oldala (Karcsa-Kolozsmonostor) is hosszabb 200 km-nél (3. kép). Amíg csak a három fennálló építmény volt ismeretes, addig jelenségüket lehetett a Tisza vidékéhez tapasztani, ahogyan tette ezt Csemegi József 1960-as tanulmányában, a hatszög alaprajzú térmegoldások elterjedésének vizsgálata kapcsán. Kolozsmonostor ismeretében ez már nem lehetséges. De azért megjegyezhető, hogy a Szamos ezt a példát is összekapcsolja a Tisza vidékével.5 Ilyenformán az a Szamos menti város, ahol

1 A magyarországi művészet története. Szerk. Fülep L. I. Budapest 1956, 61-62; Galavics G. — Marosi E. - Mikó Á. - Wehli T.: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig. H.n. 2001, 80.

2 Csányi-Lux, 384: 5. kép és 28-29. A hengeres külső felület utólagosságáról szóló vélekedéshez Gerény, Kiszombor esetében ld. 18., 20., 61., 63., jegyzet.

3 lambor-Matei 1, 606-608, 610: I. tábla és 618-619: IX-X. tábla.

4 Dékány, 192. A szakirodalmat módszeresen ismertette Marosvári. A Kozák Károly által elképzelt ötödik hatkaréjos rotundához Vésztőn ld. 18., 35. jegyzet.

5 Csemegi, 344. Vö. Dékány, 197: 6. kép (elterjedési térkép, bizonyos négykaréjos épületek hozzáadásával), 199. Szerinte a „a négy hatkaréjos rotunda ... szinte belső gyűrűt alkot, a keleti határvidék ívelését lazán követve.”