Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Emődi Tamás, Lángi József: A síteri református templom építészettörténeti és falkép-restaurátori kutatása
EMÖDI Tamás - LÁNG/ József meg a festő.71 A Tizennégy Segítőszent között is találkozhatunk vele középkori oltárainkon,72 de legjelentősebb önálló ábrázolása a Magyar Anjou Legendáriumból ismert, ahol a tüzes ökörben való halálát is ábrázolták.73 A hajó falképei közül csak a Lugossy által leírt angyalalakot vizsgáltuk nagyobb felületen, a diadalív északi oldalán, amelyet Rómerék már nem tártak fel újra. Itt a leírások szerint, egy korábbi periódusból származó réteget határoztak meg, de az általunk vizsgálat felület kis mérete miatt egyenlőre nem tudtuk eldönteni, hogy Lugossynak igaza van-e, vagy sem. Feltárásunk nyomán láthatóvá vált a balra, lefelé tekintő, vörös ruhás angyal, akinek dicsfénye 33 cm átmérőjű. Magassága kb. 130 cm lehet. A letisztított kép nagyfokú kopottsága és sérülései ellenére, nem látunk jelentős eltérést a szentély freskóitól. A korábbi periódus kérdésének eldöntését a 2004 évi kutatás tette lehetővé, mivel ekkor került sor a hajó alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálatára. Az eredmények olyan frissek, hogy jelen körülmények között csak vázlatos bemutatásukra vállalkozhatunk. A korábban feltárt angyal kopottsága megnehezítette az értékelést, de hordozójának anyagában kisebb eltérés volt megfigyelhető. Vakolata szürke színű, kvarcos homokból készült, melyben apró mészszemcsék is találhatók. Ugyanezzel a habarccsal találkoztunk korai rétegként a hajó déli és északi falában kibontott, élszedett ülőfülkékben és a cibórium felületén is. E korai rétegen a hosszirányú falakon csak fehér meszelést találtunk, melyet felszentelési keresztek díszítenek. A keresztek rendkívüli műgonddal készültek, körzővel szerkesztett fekete vonalak között, vörös alapon, fehér gyöngysor övezi őket. Az íves, széttartó szárú, vörös kereszteken belül is található egy szürke tárcsa. A diadalív és a déli fal kiszögelésében kialakított oltárépítmény megmaradt falsíkjain, kisebb hiányoktól eltekintve, jó állapotban került felszínre a szentély második periódusának falképeivel egykorú, gazdag színvilágú freskó. Alatta viszont mindenütt megtalálható a korábbi, szürke színű, felszentelési kereszteket hordozó vakolatréteg. Az oszlopok törzsét márványozás, fejezeteiket ékkövekhez hasonló, míg a hevederíveket indás mustrák díszítik. Boltozatindításán „...ABIT” szóvéget hordó majszkulás feliratszalag maradványa bizonyítja, hogy egykor a teljes felület festve volt és a szentélyhez hasonlóan itt is feliratokat hordott. Keleti falán határozott, egyenes vonal jelöli ki az egykori oltár magasságát, mely felett négy angyal tartja a mandorlába foglalt, szivárványon trónoló Krisztus képét. Krisztus jobbját áldásra emeli, baljában csukott könyvet tart. E könyv fedelét, a dicsfényeket és 71 Jacobus de Voragine: Legenda aurea, 265-268. 72 Lantosné Imre M.: „Ihr Vierzehn Heiligen, gross bei Gott, o Helfet uns in Not und Tod!” (Adatok a Tizennégy Segítőszent ikonográfiájához). Ars Hungarica 25 (1997), 1-2 sz., 221— 232; Kölnéi L. — Balázs E.: In omni hora (A tizennégy segítőszent kultusza Magyarországon). Budapest 2002. 73 Magyar Anjou Legendárium. Budapest 1975, LIV/8. ábra. 218
