Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
Hatkaréjos rotundáink kolozsmonostori példa az építőanyag tekintetében is eltér a másik háromtól: kővel, kváderesen falazták, míg a többit téglával.17 A rotundák alaprajzát nem ismerjük hiánytalanul. A nyugati karéjból felmenő részt - a külső felületig egységesnek mutatkozó fallal - csak Kiszomborban sikerült találni, ahol az is kitűnt, hogy a rotundát széles, öblösödései alatt is áthúzódó alapfal-gyűrűre rakták. Az ennél beljebb nyúló karéjközvégek alapozásáról a közleményben nincs szó.18 A karcsai ásatási pénze került elő - átvágta (vö. lambor-Matei I, 606). A rotundától nyugatra eső falmaradványokat később tárták fel. A második ásatási közleményben a fellelt öt kelet-nyugati irányú falvonulat közül négyről - a közök méretviszonyai alapján - azt feltételezték, hogy románkori bazilika maradványai, míg az ötödiket, amelyet a rotunda belsejében megfigyelt két falvonulattal hoztak kapcsolatba, rómainak vélték (P. Iambor - Şt. Matei - A. Halasu: Consideraţii privind raportul cronologic dintre aşezarea şi cimitirul de la Cluj-Mănăştur. Acta Musei Napocensis 18 (1981), 130-131: 1-2. kép, 145-146). A további feltárások során aztán kitűnt, hogy a szóban forgó öt fal közül csak a rómainak és a főhajó déli sávalapjának vélt kettő folytatódik kelet felé, abban az irányban, amelyben a rotundán belül megfigyelt két fal is elhelyezkedett. A harmadik közleményben - amelynek megértését számhibák is nehezítik - az ásatók lemondtak a római kori keltezésről és az előzőleg feltételezett bazilikáról is, mondván, hogy a templom talán a mostani helyén volt, északabbra pedig különböző korú kolostori építmények helyezkedhettek el, amelyek közé valamikor beillesztették a rotundát (lambor- Matei 2, 139-140). Megjegyzendő, hogy az a T alakú fal, amely az első közleményben mint a rotundán belül feltárt északibbnak a keleti folytatása szerepelt, az újabb alaprajzon ettől eltérő irányú és jelölésű. A feltárások 1995-ben újraindultak, de az ezt hírül adó közlemény nem szól újabb eredményekről (Gh. Petrov: Consideraţii asupra unor biserici medievale cu plan central din Transilvania. Acta Musei Napocensis 33 (1996), 39-41). Dékány, 193-194 nem mindenben szabatos ismertetése, valamint kritikája a harmadik közleményre még nem volt tekintettel. 17 Vö. 19., 24., 26. kép. Gerényhez Zaloziecky 1, 25 (eszerint a „szentségfülkéknél” a falmagban törtkő is észlelhető volt); Mend 1, 360. Kolozsmonostorhoz lambor-Matei 1, 606. A három fennálló példáról összefoglalóan: Molnár, 106; Gervers, 38; Gervers-Molnár, 47, 51; Kozák 1, 49, 59-60, 68. Az építőanyagnak főleg az utóbbi szerző tulajdonított nagy jelentőséget, éspedig - úgy látszik - a kolozsmonostori lelet ismeretében is (Kozák 2, 10). Vele szemben Dékány, 199, Csemegi elképzelésének (vö. 6. jegyzet) igazolását célozva, a kolozsmonostori kvádertechnika jelentőségét hangsúlyozta, úgy vélvén, hogy ezzel kapcsot teremthet a Kaukázus-vidék faragott kőből és a Tisza vidékének téglából rakott templomai között. 18 Kozák 1, 52-53, 54-55: 4-5. kép (az utóbbi alaprajz, amelyen látszik, hogy' a karéjközök az alapfal-gyürű szélénél beljebb végződnek), Kozák 2, 3 (a feltárt nyugati karéj képe), 6. Kozák (uo. 10) minden bizonnyal a kiszombori alapozással kapcsolatos tapasztalatai alapján gondolt arra, hogy a vésztői kolostor területén kiásott vaskos tégla alapfal-gyűrü is hatkaréjos rotundához tartozhatott. Ez nem lehetetlen (vö. 35. jegyzet), de mivel felmenő fal nem maradt fenn, nem is igazolható. Az épület mindenesetre, amelynek törmelékéből több kő féloszloptöredék és ezekhez tartozó fejezet is előkerült, 6,6 m-nyi külső átmérőjével ismert hatkaréjosainknál jóval kisebb volt (vö. 36. jegyzet). A lelethez Id. Juhász 1.: A Csőit nemzetség monostora. A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár T. Szeged 2000, 283-284, 287: alaprajz, 291: 17. kép (balra), 292: 1. sz. A keltezéshez vö. 69. jegyzet. Kiszombor tekintetében Kozák feltárási eredményei egyértelműen cáfolták azt az elképzelést, hogy a karéjokat eredetileg kihasasodóan alakították volna ki (Dávid, 215, 217-218, 221; vö. 61. jegyzet). 11
