Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
TÓTH Sándor alaprajzon (9. kép) a széles alapfal-gyűrű szintén felismerhető, éspedig falpillérszerű kiugrásokkal a karéj közöknél, amelyeknek felmenő részét valamely alkalommal ablakmagasságig az épebb oldalon is mélyen kivájták. De nem látható semmilyen korai falmaradvány ott, ahol a rotundát a hajó felé megnyitották. így Karcsán valójában csak a három keleti karéj alaprajzát ismerjük, a csonkulások ellenére kiegészíthetően.19 Gerényben, ahol a keleti karéjközöket szintén jókora magasságig kivájták, nem volt ásatás, de a hajó felé eső rész épebb, mint Karcsán, így nem hiányzik a nyugati karéjnál sokkal több.20 Kolozsmonostoron nem mutatkozott széles alapfal-gyűrű. A délnyugat felé eső három karéj alapfalai részben feltáratlannak, részben hiányos állapotúnak tűnnek. A nyugati karéjtól délre az egyik ásatási alaprajz (2. kép) a rotundafal körvonalán belül is korábbi alapozást jelöl.21 A felépítmény fő formái csak a karéjok lezárásáig mutatnak egységes képet: ez mindenütt félkupolaszerű. Gerényben a félkupolafélék belső pereméről hatszögű, külön csúcsos tető alá vont dob emelkedik (15. kép), amelyet kupolaszerű boltozat fed.22 Karcsán a rotunda tetőzete egységes, tere pedig a karéjok lezárásához úgy-ahogy illeszkedő barokk boltozattal fedett, de a padlástérben Molnár Vera megfigyelte a hatszögűen kiemelkedő dob maradványát, így ebben az esetben is a gerényihez hasonló eredeti épületformával lehet számolni.23 Kiszomborban viszont a rotunda legutóbb egyszerű kúppá formált fedele alatt nem észleltek efféle maradványokat, a középső térrészt pedig, közvetlenül a karéjzáradékok fölött, ezekhez gondosan hozzáigazított homlokívekkel, hatsüveges, bordás boltozat fedi (14. kép).24 19 Vö. 25. kép; Molnár, 106; Gervers-Molnár, 37, 38: 6. kép (ásatási alaprajz a feltárt sírokkal); Nagypál, 105. Ld. még Molnár Vera zárójelentését: KÖH Tt D 11932, 2. o. 20 Zaloziecky 1, 23, és Zaloziecky 2, 372—373 a falfelület egyes lapos részeire hivatkozva az eredeti állapotot hatszögű külsővel képzelte el, ehhez vö. 63. jegyzet. A két nyugati karéjköz legfelső része még megvan. Ehhez és a kivájásokhoz ld. főleg uo. 23: 2/3. kép (alaprajz, metszet), 26: 9. kép a (felsőbb zóna alaprajza), ill. 372-373: 160-161. kép, 375-376: 163-164. kép (ua. és teljes hosszmetszet). Vö. még MM 1300-1470, I, 194: la. kép (falkép-diagram, tükörkép) és itt 18. kép. 21 A korábbi alapozáshoz vö. 16. jegyzet. Az 1983-ban közölt alaprajzon (16. kép) már sem az említett falszakasz, sem a délnyugati rész hiányos mivolta nem mutatkozik. 22 A boltozat alakját nem látom tisztán. A legrégebben közölt két keresztmetszet (MOB 1903- 1911, 291: 226. kép) félkörös homlokíveket mutat (vö. 1. kép, ehhez Csányi-Lux, 28: „csehboltozat”). Zaloziecky 1, 23, 25 és Zaloziecky 2, 373 alig kivehető csegelyek fölötti kupoláról beszél, amelynek alapkörét a tambur hatszöge belülről érinti, de rajzai szerint (2., ill. 161. kép) a szögletek egy darabon a boltozat felületén is folytatódnak. Mend 1, 361: 96. kép hasonló metszetet közöl, és a visszaugrást is említi, de kolostorboltozatról szól (360). Marosi, 301 szintén használja e kifejezést, de többnyire (297, 302) kupoláról ír. A boltozat nagyobb részét ábrázóló fényképet nem ismerek. 23 Vö. 24., 25. kép. A tambur maradványára nézve ld. Molnár, 106; Gervers, 37, 45: 3. jegyzet; Gervers-Molnár, 46. 24 A padláson, amely a karéjok lezárása fölött tetemesen kiemelkedő középső boltozat körül tágas térséget képez (vö. 1. kép és Dávid, 212: 10. kép, 216), eddig, úgy tűnik, nem folytak 12
