Banner Zoltán: Erdős I. Pál (Satu Mare, 2002)
II.
Nincs jobb világ a másvilágnál, mely halkan létlen létre bont, mert jobb, ha nem látsz, mintha látnál, s hol semmi érzés, semmi gond. Mert jobb, ha nem látsz, mintha látnál, és jobb a száraz, tiszta csont ez ideges, húsos világnál, mely oly keserves és bolond. Szatmár, 1945 “20 Az 1940-1944-es években Szatmárnémeti és Budapest között zajlik az élete, egyaránt részt vesz a nagybányaiak és a szatmári művészek kiállításain, s kétszer szerepel a Nemzeti Szalonban. Az elhurcolása előtti utolsó jelentős mozzanatként azonban negyedik grafikai albumát kell kiemelnünk, amelyben a korabeli magyar színészet kiváló képviselői -Ajtay Andor, Bajor Gizi, Bulla Elma, Dayka Margit, Fényes Alice, Jávor Pál, Muráti Lili, Páger Antal, Somlay Artúr, Szeleczky Zita, Tolnay Klári, Tőkés Anna és Várkonyi Zoltán - „álarc nélkül“ jelennek meg ceruzarajzain.21 * Az I. világháború keserves veszteségeit és a trianoni béke traumáját követően felértékelődnek a nemzeti identitás példái: az írók és művészek értékteremtő tevékenysége. Nemcsak műveikben, hanem arcvonásaikban is szemlélni kívánja önmagát a közönség s mielőtt a fotó, a film, a mechanikus és az elektronikus rögzítés végleg kiütné a festők és grafikusok kezéből a portré műfaját a két világháború közötti időszakban, utolsó virágzását éli a karakterismeret. Nagybánya, Szatmár, Nagyvárad ekkor még közelebb esik Budapesthez, mint Kolozsvárhoz; így válhat Erdős az anyaország ünnepelt portrétistájává, akárcsak a Csíkból fővárosivá lett Márton Ferenc; miközben 21
