Banner Zoltán: Erdős I. Pál (Satu Mare, 2002)
II.
Az anyai lelemény (és a rajongó szeretet) nem ismert korlátokat: a már említett Herman Lipóton és Magyar-Mannheimer Gusztávon kívül szinte valamenyi jelentős fővárosi festő műtermébe bekopogtattak, például Szőnyi Istvánhoz és Aba Novák Vilmoshoz is; nem azért döntöttek mégis Molnár C. Pál mellett, mert díjmentesen vállalja a „főiskolai“ korrigálást, hanem egyéniségének és művészetének sajátos kettőssége: emelkedettsége és közvetlensége miatt. Ama újklasszicista vonalvezetés tisztasága, nemessége ragadta meg a fiatalembert, amely nem sokkal később utazásainak reneszánsz-élményében nyert igazolást, s amely reneszánszélmény aztán életművében kitörölhetetlen nyomot hagyott. 1933-1937 között minden évben 2-3 hónapot tölt a Mester műhelyében (az Ő névaláírásába zárt C. betű szolgált példaként saját monogramja, az E. I. P. kialakításához), s noha bizonyára kompozíciós feladatokat is megoldottak, még 1942-ben is azt írják Róla a Film, Színház, Irodalom-ban, hogy M. C. P. tanítványa, aki „jellegzetesen egyéni felfogásban készíti női portréit“ (kiemelés tőlem: B. Z.).12 Ha már egyszer a nyilvánosság elé lépett, mestere nem tiltja el a szerepléstől, egymást érik kiállításai, Szatmáron, Nagyváradon, Kolozsváron, Temesváron, és egy csoportkiállítás keretében már 1937-ben Bukarestbe is eljutnak munkái.15 Sőt éppen az O ajánlásával szerződteti 1936 őszén Tolnai Sándor, a Délibáb és a Tolnai Világlap tulajdonosa és főszerkesztője, „kizárólagos joggal“, a Délibáb rajzolóművészeként. Szatmár bölcs polihisztorától, Tereh Gézától tudjuk, hogy „Erdős Paliban tényleg van tehetség, nemcsak ügyesség. A jó iskola ezt a tehetséget már kezdi előbányászni. Hiszen meglátszik, nagyon meglátszik a világot fátyolszerű csíkokban érzékelő, (...) elhatárolt tonalitású és fényű csíkokkal ábrázoló mester hatása. Meglátszik Kmetty, Jándy gondolat- és színvilága, és a rajtuk átsugárzó modern francia színszótár használata. (...) Van sok indokolatlanul kiabáló szín, sok érettséget ánzágoló utánzás temperában. (...) De lehet érezni kialakulóban valami sajátos formafelfogást egy-egy sikerült profilban, egy-egy különös, még nem tisztán, de érdekesen hangzó színakkordban (pl. Zöldszvetteres fiú, Önarcképének egyes foltjai). Érzik valami döntés-féle a leegyszerűsítő expresszionizmus, a figurális és a dekoratív irányában. Az igazi biztatást azonban a rajzaiban látom. (Kiemelés - B. Z.) Van köztük egy pár akt, kalapos fő, egy Madonna, egy Krisztus-fej, amik részlet-hibáik ellenére is valami japánosan egyszerű, szigorúan gazdaságos vonalharmóniát adnak. Ezt a vonalanalizáló, tehát nem a naturális hasonlóságot másoló rajzot már nem sajátíthatja el egy csupán ügyes kezű rajztanuló. Ehhez már bizonyos analízis-szintézis képesség, a részletek kritikai megrostálása szükséges. (...)”14 ERDŐS I. PÁL ■...................... FAMETSZETEI 16
