Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)
Acâş - Ákos
Ákosmonostora (1342), majd a Szűz Máriának szentelt monostor kegyúri jogairól van szó 1421-ben. Az alapító nemzetség tagjai a 12. századtól a 14. század elejéig töltenek be országos jelentőségű szerepet, számos birtokot szerezve és további családi monostorokat alapítva. A nemzetség több ágra szakad, de a gazdagabb családok kihaltával a leszármazottak elszegényednek, Ákoson az utolsó leszármazottak a 16. században halnak ki. A monostor a patrónus család széttagolódásával és elszegényedésével egyidőben, de legkésőbb a 15. század második felében már valószínűleg feloszlott, és a templom átvette a plébánia szerepét. A 16. század közepén, a környék többi egyházközségével együtt Ákos is reformátussá válik, első prédikátorát 1597-ből ismerjük. A mai templom csaknem egészében az első, 12. századi fázisban épült. A román stílusra jellemzően a három hajós, kelet-nyugati tengelyű templom elrendezése bazilikális. Kelet felől a szélesebb főhajóhoz félköríves szentély tartozik, míg a két mellékhajó boltozott, kívül egyenes, belül fülkével ellátott szentélyrésszel zárni. A nyugati oldalon impozáns toronypár épült, első szintjén karzattal. A keleti oldal boltozott mellékszentélyei fölötti szint a főszentély felé nyitott oratóriumként szolgálhatott, megépítésük egy esetleges keleti toronypár tervére utal. A templom díszítése rendkívül egyszerű, a tornyok felső szintjein lizénákkal és ívsorral kereteit mezők tagolják a homlokzatokat, innen nyílnak az alsó szintek résablakai és a két felső szint félköríves ikerablakai. Ez utóbbiak osztói egyszerű kockafejezetes oszlopok. A szentély kőlábazatos homlokzatát két lizéna kereteli, és egy egyszerű ívsor zárja. Középen egy körablak, mellette kétoldalt egy-egy félköríves nyílik. A hajók falai simák, csak a gádorfalakat zárja egy ívsoros párkány. Félköríves ablakok nyílnak a déli mellékhajóban és a gádorfalakon. Három bejárata volt a templomnak, ezek közül ma a déli és nyugati működik, az északit - valószínűleg még a középkor folyamán - elfalazták. Csak a déli és az északi bejáratnak őrződött meg a kőkerete, mindkettő félköríves, rendkívül egyszerű. A díszesebb déli bejárat félköríves - ma díszítetlen - kőtimpanonnal rendelkezik, béllete hármasán tagolt, középen egy hengertaggal. A templomhoz az északkeleti sarkon egy kisméretű, félköríves záródású kápolna csatlakozott, elbontására valószínűleg még a reformáció előtt sor került. A török-tatár dúlás a templomot is megviselte, 1642-ben leégett, ettől kezdve, a hagyomány szerint, az új tető elkészültéig, 1732-ig, az istentiszteleteket a torony alatt tartották. 1747-ben villám csap a toronyba, melyet újabb helyreállítás követ. Az 1834-es földrengés is komoly károkat okozott, a hibákat maradéktalanul csak a századforduló műemléki helyreállítása javította ki. A Schulek Frigyes által vezetett, két szakaszban (1896-ban és 1902-ben) lezajlott restaurálás során a külső homlokzatot tudatosan, a román kor építkezési sajátosságaihoz való visszatérés jegyében vakolatlanul hagyták. A torony az addig zsindelyes, hagyma alakú sisak helyett gúla alakú téglafedést nyert. Ekkor alakították ki a nyugati homlokzat oromfalát és építették 11
