Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Structura aşezărilor şi structuri confesionale / Siedlungs und Konfessionsstrukturen / Települési és felekezeti struktúrák
A BÉCSI KORMÁNYZAT TELEPÍTÉS ÉS VALLÁSPOLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 43 végvárvonal széléig nyomult előre a Kárpát-medence peremvidékének nem magyar nyelvű lakossága. Dél-délnyugat felől horvátok és szlovének jöttek, míg a viszonylag sűrű népességű nyugati tájakról az Ausztriával szomszédos vármegyék német nyelvű lakossága a határon túlról érkezettekkel gyarapodva terjeszkedett kelet felé. A Felföldről délre húzódó szlovákok a 17. század végén főképpen Nyitra, Bars, Nógrád és Kishont vármegye területén tolták ki etnikai határukat a magyarok rovására, s a 18. század elején folytatódó vándorlásuk tovább mélyítette ezt a folyamatot. A magyarok helyváltoztatásához ha sonlóan a horvátok és a szlovákok terjeszkedése csupán a népesség országon belüli kiegyenlítődését jelentette, de a mozgékony pásztor életmódot folytató rutének előrenyomulása északkelet felől, a Kárpátokon túlról már Magyarországba irányuló mozgást eredményezett. Fokozatosan érvényes ez a románokra: a korábban érkezettek egyre erősebb utánpótlást kaptak Moldvából és Havasalföldről, így az 1730- as években már mintegy 550 ezer főre becsülhető az Erdélyben és a Partiumban élők száma, de jelentős csoportjaik telepedtek le a Bánságban, Arad, Szatmár s kisebb számban Ugocsa megyében is.6 Az ország déli határát átlépő szerbek már a 15-16. században megjelentek: az akkor rácként emlegetett etnikum a törökök elől menekülve, illetve a nyomában járva érkezett a Magyar Királyságba. A folyamat a felszabadító háború eseményei következtében felerősödött. Amikor a császári csapatok a balkáni területeket feladva Üszkübót (a mai Skopjét), Nist és Belgrádot elveszítve 1690 őszén visszavonultak, Arsenije Cemojeviae ipeki (peéi) patriárcha püspökeivel, a belgrádi polgárokkal és a Szerbia különböző részeiből Belgrád környékén gyülekező, a török elleni, elbukott felkelésben részt vett híveivel - több ezer családdal - együtt Magyarországra menekült. I. Lipót király (1657-1705) lehetővé tette számukra a letelepedést és kiváltságlevélben biztosította (1691), hogy továbbra is ortodox egyházi és világi vezetőik irányításával éljenek. Fegyverforgató elemeikből szervezték meg 1702-ben az erdélyi határtól a Tisza és a Maros folyó mentén Szlavóniáig húzódó Szerb Határőrvidék katonai alakulatait.7 A természetes szaporodás és az önkéntes beköltözés sem hozhatta helyre a népesség szám-ban a török uralom és a háborús évek során elszenvedett veszteségeket. A Habsburgok ossz- birodalmi koncepciója viszont azt kívánta, hogy az ország lakossága a monarchián túlról, első6 Ember-Heckenast: i.m. 47., 60. 7 NAGY Lajos: Rácok Budán és Pesten (1686-1703). Tanulmányok Budapest Múltjából XIII. Budapest, 1959. 62-64.; HÓMAN BÁLINT-SZEKFÚ Gyula: Magyar történet IV. Budapest, 1935. 258-262. Hodevka Antal: Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei. Hadtörténelmi Közlemények 1935. 159-213.
