Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Referat principal, Einführungsvortrag, Megnyitó előadás
A HABSBURG-BIRODALOM KORSZERŰSÍTÉSE a 19. ZSÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 33 megfontoltságot a reformokban, ami azonban nem jelenti ezek teljes elutasít ását. A cél helyes megválasztásuk és sorjában való életbeléptetésük volt, annnak függvényében, hogy e reformok haszonélvezői felkészültek-e már befogadsukra. Ez az utóbbi kritérium időnként az uralkodó politikai osztály érdekeit szolgáló időzítéshez szolgálhatott alapot. Ez a lassú reformpolitika az, amely, tekintettel ritmusára, intenzitásá ra és horderejére lehetővé teszi, hogy a Habsburg Birodalom modemizálásár ól beszéljünk. Nem várható el tőle, hogy egyenletesen fokozódó tendenciát mutasson. Olykor stagnál, olykor a kormány bizonyos intézkedései regresszí vnek ítéltetnek és ellenállást váltanak ki. Az esetek többségében, a Habsburg Birodalom reformjai a 19. század második felében különböző, esetleg egym ássál ellentétes szempontok szerint vizsgálhatók, s így különböző értékíté letekhez vezetnek. A leglényegesebbekre szorítkozva ezek a szempontok a következők: a hivatalos kormányzati, az ellenzéki amelyet főként a nemzetis égek képviseltek és végül a szélsőséges,az európai történetírás és politológia szempontja. Ez az utóbbi sem egészen semleges, a Birodalom utolsó é vtizedeihez való pozitív vagy negatív viszonyulás hullámai váltakozva jellemzik. Ezt a kettősséget példázza 1850és 1860 között a neoabszolutizmus rövid időszaka. Az évtizedet a központosítás és federalizmus közötti közvetí tésre alkotmányos úton tett kísérelet előzi meg. A kremsieri országgyűlés és alkotmánytervezetei,közöttük a sziléziai-német Kayetan Mayeré, odáig mentek, hogy a minisztererk felelősségét a parlamenttel (a Reichstaggal) szemben, illetve a császárét a parlament törvényjavaslataival szemben vétó jogra korlátozták. A másik végletet követelte Bécs 1849 márciusa után, vagyis a belső rend szigorítását, cenzúrát, az ígért és kidolgozott alkotmá nyok felfüggesztését. Mindezek egy autoriter rendszer egyértelmű jelei voltaik, a merev elzárkózásé mindenfajta politikai modernizálási kísérlettel szemben. Úgy tűnik, ez a fajta neoabszolutizmus a felvilágosult, tereziánus és jozefinista abszolutizmushoz való visszatérést célozta, nem közkedvelt rendszer volt, hanem dinamikus, az energikus munka időszaka. Az 1853- 1854-es pátensek szabályozták az urbariális viszonyokat, s minden elé gtelenségük ellenére ezek jelentették az első lépéseket a nemesség földre vonatkozó monopóliumának és a nagybirtokok felszámolásának útján. Megjelenik a paraszti magánbirtok, igaz meg a császárság agrá rviszonyainalkgazdasági szorításában. Pontosabban a központi és keleti
