Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Nationalităţi, minorităţi etnice şi stat / Nationalitäten, ethnische Minderheiten und Staat / Nemzeti és etnikai kisebbségek, állam
228 TiLKovszKY Lóránt azonban, Boromisza Tibor szatmári püspökkel az élen, tiltakozó akciót szervezett e rendelkezés ellen, s a következő évben, 1921-ben, egyetlen szatmári sváb község kivételével mindenütt a magyar tannyelvhez ragaszkodó állásfoglalást sikerült elérnie. A román tanügyi kormányzat azonban a következő években folyamatosan gyengíteni tudta ezt az ellenállást azáltal, hogy a német anyanyelven történő oktatást egyházi befolyásra elutasító iskoláktól megvonta a nyilvánossági jogot, egyes iskolákat be is záratott, másrészt néhány helyen román állami iskolát létesített.5 Ezt elkerülendő, a népiskolákat fenntartó katolikus egyház kényszeredetten mindinkább engedett a német tanitásnyelvre irányuló követeléseknek, ám azokat, akik annak szószólói voltak, változatlanul elítélte, s küzdött ellenük. Boromisza püspök 1926 áprilisában pásztorlevélben óvta híveit az eféle "hamis próféták"-tól; az egyházmegye papsága nevében pedig ugyanakkor - számos aláírással - into szózatot intéztek "a katolikus sváb néphez”. Johann Straubinger stuttgarti Charitas-vezeto a külföldi katolikus németek ügyeivel törődő németországi társadalmi szervezet nevében hiába próbált a szatmári püspöknél közbenjárni. Az agg Boromisza püspök hamarosan bekövetkezett halálával megüresedett szatmári egyházmegyében az irányítást átvevő Szabó István vikárius nem is kívánt szóba állni a "békétlenekkel és bajkeverőkkel". Ezért a Német-sváb Népközösség szatmári Gauamtja 1928 szeptemberében XI. Pius pápához intézett memorandumban tett panaszt a Szentszéknél, s ezt 1929 áprilisában megismételte, hangsúlyozván, hogy a szatmári németség a maga német népiségéhez és katolikus kereszténységéhez (Volkstum und Christentum) egyaránt ragaszkodik. 1930 januárjában a "magyaron" (= magyarérzelmu sváb) Lang Ferenc kanonok körlevélben szólította fel a lelkészeket, jelentsék, milyen veszedelmes agitációt tapasztalnak, mit tesznek, illetve javasolnak leküzdésére. A magyar közvélemény pedig rendkívül felháborodott azon, hogy a Vatikán felé "denunciálják" ezeket a "jó magyar" egyházi vezetőket. Az anyanyelvi jogok érvényesítésével szembeni makacs ellenállás oly elkeseredést keltett, hogy a Német-sváb Népközösség vezetőinek, így a temesvári Franz Blaskovics kanonoknak is gondot okozott, hogy ne fajuljon az egyházellenességgé.6 'Stefan Schmied: Das Sathmarer deutsche Schulwesen seit 1919. - Südostdeutsche Vierteljahreshefte, 15. évf. (1966), 4. sz. 203. s köv. 1. 6 Zenobius Pâclfanu: Deutsche und Magyaren. Der Entnationalisierungskampf gegen die Sathmarer Schwaben. Bukarest, 1942. 23-44. 1. - Ferdinand Flesch:. Die katholischen Donauschwaben in Sathmar (1918-1945) In: Die katholischen Donauschwaben in den Nachfolgestaaten 1918-1945. Stuttgart, 1980. 82-101, 366-375, 407-409.1.
