Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Lővei Pál: Tótselymesi Tharczai János székely ispán (†1510) sírköve
140 Lóvéi Pál A korai humanista kapitális betűtípusú felirat: HIC • IACET • MAGNIFICVS • / CONDA • DO........HANES THARCZAI DE • THOTSELE / S • COES • SICVLOR. • NECN / O • CAPITANEVS • REIVS • QVI O......STO • STI : PAVLI / PRIMI : HEREMIT / E ■ ANO ■ DNI • 1510 A rövidítések feloldásával és a hiányzó részek kiegészítésével: Hic iacet magnificus condam dominus lohannes Tharczai de Thotselmes comes Siculorum necnon capitaneus regius qui o[biit ... fejsto sancti Pauli primi heremite anno Domini 1510. A festus sancti Pauli primi heremitae január 10- re esik. A késő gótikus stílusú sírlap szépen megmunkált, igényes kőfaragómunka. Felépítése - feliratos kerettel körülvett mezőben címer, sisak és sisakdísz alkotta, heraldikus ábrával - a készítése idején már másfélszáz éves, gótikus típust követi. Gyakorlott kézre vall a felirat betűinek faragása is. A reneszánsz kapitálissal párhuzamosan terjedő, de annál sokkal korlátozottabb használatú, a német epigráfiai szakirodalomban korai humanista kapitális névvel jelölt betűtípusnak7 ez az egyik legszebb példája a középkori Magyarország területén. templomban lévő sírkövén látható címerétől: csücskös talpú, reneszánsz körvonalú pajzsban bojtos sarkú párnán hátsó lábain álló, a nézőnek hátat fordító, féljobbra fordított fejét magasra emelő, karcsú, hosszú farkú állat (menyétféle) felemelt mellső lábaival kétoldalt egy-egy fenyőszerü, gyökeres fát tart törzsénél fogva. A pajzs fölött szembenéző csőrsisak, kétoldalt a pajzs szélei mentén lekígyózó és alatta a keretig a belső mező teljes felületét kitöltő, indaszerű sisaktakaróval. A sisakdíszben a címerábra ismétlődik. Az állatalakot Nagy Iván medvének határozta meg (Nagy I.: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. XI. Pest, 1865. 46.), azonban a farok ennek ellentmond. Az állatot menyétnek tartotta Myskovszky V.: Ragusai Vincze mester sárosmegyei művei. In Archaeologiai Értesítő. U. F. VII (1887). 215.; Csorna József evetként (mókusként) írta le: Tarczay Tamás sírköve. In Turul. VIII (1890). 41.; Divald Koméi szerint is mókus: A héthársi szent Márton-templom. In A Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye. XLVII (1913). 573.; Bertényi Iván Csorna József meghatározását követte: Címerváltozatok a középkori Magyarországon. In: Levéltári Közlemények. 59 (1988). 63. A Csorna által említett pecsétanalógiák alapján valóban mókus a családi címer állatalakja, Tárcái Tamás sírkövén azonban az állatfarok vékonyabb, nem a mókusokra jellemző bozontos fajta. 7 R. M. Kloos: Einführung in die Epigraphie des Mittelalters und der frühen Neuzeit. Darmstadt, 1980. 154-155.; Lővei P.: Sírkövek, sírkőtöredékek. In vol. Váradi kőtöredékek. Szerk. Kemy Terézia. Budapest, 1989. 171, 174., 20. jegyzet.
