Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Lővei Pál: Tótselymesi Tharczai János székely ispán (†1510) sírköve
Tótselymesi Tharczai János székely ispán (f 1510) sírköve LÓVÉI Pál A középkori Magyarország Erdélytől legtávolabbi települései közé tartozott a Felvidék északnyugati határán fekvő Szakolca (ma Skalica, Szlovákia). Ferences templomának szentélye mégis egy fontos erdélyi hivatal viselőjének, Tótselymesi Tharczai János székely ispánnak a sírkövét rejti.1 (Az elhunyt neve ilyen írásmódban olvasható a faragvány feliratán; a történeti szakirodalom azonban többnyire a Tárcái alakot használja.)2 A déli falban befalazva található, vörös márvány lap a legnagyobb a ránk maradt középkori magyarországi sírkövek között, mérete 298 x 157 cm.3 A kőlap egykor a padló síkjában fedte a sírt, a rajta való járkálástól keretének jelentős részei erősen kopott felületűek, néhol felirata már nem is vehető ki. A 36 cm széles kereten két vésett vonal között 12,5 cm széles, mélyített sávban a jobb4 felső sarokban kezdődő, a belső mező felől olvasható, domború betűs körirat fut, ami a keret síkjától enyhén mélyülő belső mező alján két párhuzamos, hasonló technikájú feliratsorban végződik. A belső mező nagy részét szalagkeret veszi körül, benne mélyített tükörben domborművű ábra: kerek talpú tárcsa-pajzsban vaskos nyak fölött furcsa, szembenéző fej, két hegyes füllel és csigás kosszarvakkal, az orr alatt bajuszszerű száj/ajak alól kibukkanó, kétoldalt félkörben felhajó agyarral.5 A pajzs tetején jobbra néző csőrsisak, fölötte alul gyűrűvel összefogott toliforgó alkotta sisakdísszel, kétoldalt a tükör minden szabad felületét kitöltő, kígyószerüen tekeredő, indaszerü takarófoszlányokkal.6 1 A sírkő a magyarországi szakirodalomban lényegében publikálatlan. Említése: Lővei J5.: A tömött vörös mészkő - "vörös márvány" - a középkori magyarországi művészetben. In Ars Hungarica. XX (1992). nr. 2., 9., 18. 2 Vő. Kubinyi András ugyanitt közölt tanulmányának 1. számú jegyzetével. J Ettől alig marad el egy ugyancsak a nyugati határszélen, Pozsonyban (Bratislava) fennmaradt, 290 x 152 cm méretű, vörös márvány sírlap: két testvér, Gáspár (+1428) és Bartholomeus (+1453) Scharrach közös sírját fedte a Szent Márton plébániatemplomban, jelenleg pedig az egykori klarissza templomban berendezett kiállításon látható. 4 A jobb itt és alább is heraldikai értelemben értendő. 5 A címerábrához sokban hasonló ismert egy a trencséni (Trenőin, Szlovákia) várban előkerült kályhacsempén: Tamara Nesporová: Heraldické motívy na kachliciach v zbierkach Trencianského múzea. In vol. Heraldika na Slovensku. Szerk. M. Sismiá. [H.n.j, 1997. 135., 1. kép. A kályhacsempe ábráján sokkal "emberibb" az arc, nem agyarszerű az orr alatti motívum, hanem pödrött bajusznak tűnik, és a vaskos nyak inkább nagy, tömött szakádnak bizonyul. 6 A címerábra teljesen különbözik Tharczay János hasonló családnevű, de más családból származó kortársának, az 1493-ban elhunyt Tárcái Tamásnak a héthársi (Lipany, Szlovákia) Mediaevalia Transilvanica VII- VIII (2003-2004), nr. 1-2.
