Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
126 Kubinyi András hogy Tárcái sókamara ispán ne szedjen tizedet a nemeseknek a máramarosi erdőkben makkoltató disznói után.64 1499. június 5-én említik Tárcái máramarosi kamarás Dolgos Miklós nevű familiárisát, aki így nyilván ott és nem a harmincadoknál szolgált urának.65 Tárcái harmincadosi tevékenységére vonatkozóan jóval több adat maradt fenn. Alája tartoztak a Kassa körüli fiók harmincadok, épp úgy, mint természetesen az ottani sókamarák, így az ő irányítása alatt állt az egész Északkelet-Magyarország pénzügyigazgatása. Az itteni városok, Kassa, Bártfa és Eperjes levéltáraiban ezért számos adat maradt fenn tevékenységéről. Az egyik ebben az időben fontos probléma a Kassa és a környező városok között az árumegállító jog ügyében folytatott és végül Kassa által megnyert per. Itt Tárcái királyi utasításra Kassa oldalán foglalt állást.66 Nyilván ezzel áll kapcsolatban Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben városoknak a királyhoz Tárcái kassai harmincados ellen benyújtott keltezetlen kérvénye.67 Ami viszont érdekes, hogy 1495. december 23-án a későbbi kassai harmincados még magánemberként levelet írt Gálszécsről Bártfának a kassaiak árumegállító joga ellen.68 Egy másik őt hivatalból érintő ügy az ún. jubileumi pénzeké volt. A pápa az 1500-as jubileumi pénzeket Magyarország török elleni védelmére az itteni templomokban is beszedette, ez pedig a Tárcai pénzügyi irányítása alá esett területen kincstartói utasításra az ő feladata lett. Bártfán ottani harmincadosa, Sasvári Dénes, Eperjesen pedig jegyzője, Csomafájai László deák szedte be.69 Előfordult itt is, hogy a harmincad bevételéből királyi utalványra kellett kifizetéseket eszközölnie.70 Be kellett tartania egyes városok harmincad alóli mentességét.71 1501-ben Varannó birtokosa (ott is volt harmincad), Rozgonyi István ír Bártfa városnak, hogy a Tárcáival a harmincad ügyében folytatandó tárgyalásra küldjenek el valakit.72 Nehézségek akadtak a lengyelek borkivitelével is. 1502. október 10-én Szécsről kelt levelében eltiltja a lengyelek borkivitelét, majd november 3-án immár Kassáról bekéri Bártfától az 1501. április 24-e utáni harmincad Anna királyné értesíti Tárcáit, hogy 2000 forintot vett kölcsön Móré Elek diósgyőri „comes castri”-tól, ezért leköti a kölcsön törlesztéséig a máramarosi kamara jövedelmét. 64 Iványi BA római szent birodalmi Széki Gróf Teleki család gyömrői levéltára. Szeged, 1931. 415.SZ. 65 DL. 71074. 66 1501: DF. 216476,216499, 269255, 269257. 67 Iványi: Bártfa. I. 2873. sz. A kiadás tévesen datálja. 68 Uo.: I. 3223. sz. 69 Bártfa: DF. 214504, 214506: Sasvári 54 forintról adott nyugtát. - Eperjes: Iványi: Eperjes. II. 828, 829, 830. sz. Csomafáji az utolsó oklevélben 113 forintról adott nyugtát pénzben (azaz dénárban, amelyből száz tesz ki egy forintot). Ebből öt arany, 19 dénár „et grossos Rhomanos Karlinenses XI.’’volt. 70 DL. 21026. (1501). 71 Kassa, 1500. DF. 269286. - Bártfa, 1501. DF. 216507. 72 DF. 216517.
