Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
Tárcái János, az utolsó székely ispán 125 Egyetlen kivételről emlékeztek, amikor II. Ulászló saját tisztviselőjére és kamarására, „Kis Tharczay” Jánosra bízta.54 Utána társa, Proli Miklós, akkor már nagyszebeni polgármester, verdejelével maradtak fenn ott vert aranyforintok. Proli városa nevében állt a pénzverés élén.55 Tárcái nyilván hozzáértő tisztviselőnek számított. Érdekes a máshol nem adatolt „Kis” mellékneve, ami a köztudatban feltehetően nem termetét, hanem a tekintélyesebb másik Tárcái családtól való megkülönböztetését szolgálta. Tárcái és Proli utoljára 1498. február 24-én fordulnak elő tudtunkkal az erdélyi sókamarák ispánjaiként.56 1497. november 5-én ugyanis a király elvette az addig Beatrix királyné kezelésében lévő sóbányákat az alárendelt kamarákkal együtt (ez a máramarosi bányákat és az észak-magyarországi kamarákat jelentette), és ezeket Vémerire bízta.57 Ez szükségessé tette megfelelő személyzet kinevezését, valamint esetleges reformok bevezetését. Erre Tárcái lehetett a megfelelő személy. 1498. április 28-án a király szabályozta a máramarosi sóvágók juttatásait, ennek megtartására pedig utasította vitézlő Tárcái János és Proli Miklós kamaraispánokat.58 Proli, aki nagyszebeni polgármester lett, később már nem szerepel, így a továbbiakban Tárcái egyedül viselte a kamaraispánságot, valamint a vele egybekötött Máramaros vármegyei ispánságot is.59 Vémeri kincstartó halála után utóda, Bornemissza János is megtartotta tisztében. Itt is a régi kapcsolatok érvényesültek. Bornemissza volt annak idején Nagylucsei Orbán alkincstartója, akivel Tárcái mind bátyja révén, mind pedig saját ausztriai adószedői minőségében feltehetően jóban volt.60 Valószínűleg tőle kapott a sókamara ispánság mellé még egy másik fontos kincstári tisztséget: a kassai főharmincad, azaz határvámhivatal vezetője lett. Erre az első biztos adat 1501. március 11-érői ismert,61 valószínű azonban egy 1500. május 25-i oklevél alapján, hogy már akkor is az volt.62 Sókamara ispáni tevékenységére főként só utalványok utalnak.63 Előfordult, hogy a király nemesi panaszra intézkedik, 54 J. Ch. von Engel: Geschichte des ungrischen (!) Reiches und seiner Nebenländer. II. Halle, 1798.41. 55 Artur Pohl: Ungarische Goldgulden des Mittelalters (1325-1540). Graz, 1974. 42. Proli különben 1494-1495-ben székbíró, 1498-1500 között polgármester volt. Polgármester korában verhette a város nevében a forintokat. 56 DL. 30943. 57 Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok. Szerk. Berzeviczy A. Budapest, 1914. 371-372. (Monumenta Hungáriáé Historica 1/39.) 58 Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Kiadta Apsai Mihályi J. Máramaros-Sziget, 1900. 615-618. 59 Erre pl. uo. 628-629, 629-630. (1499 és 1500 évi oklevelek). 60 Soós: Magyarország kincstartói. 53. 61 DF. 269257. 62 DF. 269286. 63 Pl. 1498. október 3., Kassa város titkos levéltára, F. Telonium 111. - 1499. március 21., U.o. 114. - 1499. április 22., Iványi: Bánfa. I. 3428. sz. - 1499. május 23., DF. 260480. - 1503-ban
