Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)
Fontes
DÁNÉ Veronka “A 16-17. századi Erdély történetének egésze, de különösen politikai és hadtörténete aránytalanul ismertebb, mint kormányzatának története. Miközben elsősorban Szilágyi Sándor és köre ontotta a politikai történeti monográfiákat, történeti életrajzokat (a forráskiadás arányairól nem is beszélve), ezekkel a művekkel párhuzamosan közigazgatástörténeti munka aránytalanul kevesebb született” - állapította meg két évtizede Trócsányi Zsolt.1 A helyzet lényegesen azóta sem változott: ha az említett, a központi kormányzat szerveinek hatáskörét, működését feldolgozó munkájával Trócsányi a fehér foltok egyikét megszüntette (természetesen kiegészíteni és pontosítanivalók maradtak), addig a közigazgatás, jog- és igazságszolgáltatás alsóbb szintjeinek, így a vármegye intézményének is — s az elkövetkezendőkben megállapításaink erre a szűkebb területre vonatkoznak - alapos feltárásával máig adós maradt az erdélyi történetírás. Ennek törlesztéséhez azonban a legfontosabb források, a vármegyei jegyzőkönyvek kiadására, vagy legalábbis igen alapos, sokszempontú feldolgozására, s ezt követően résztanulmányok megírására lett volna szükség, ami a magyarországi vármegyék esetében megtörtént, bár a jegyzőkönyvek kiadása ott is az 1980-as évekig váratott magára. Az erdélyi történetírásnak ez a jónéhány évtizednyi lemaradása, ami egy sor, a fejedelemségkori közigazgatással és jogszolgáltatással kapcsolatosan felmerülő, az általánosságokon túlmenő kérdés megválaszolatlanságát okozta, nemcsak az elmúlt ötven esztendő rovására írható: az említett területekkel szembeni érdektelenség, kevés kivétellel, már az 1945 előtti időszak történetírására is érvényes. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk ezért a kérdés szélesebb körű, a magyar történetírás egészét felölelő kutatástörténeti áttekintését, irodalmának számbavételét.2 A magyarországi és erdélyi szakirodalmat, forráskiadást 1918-ig párhuzamosan tekintenénk át. A vármegye története iránti érdeklődés első jelei a magyar történetírásban a 18. században mutatkoztak, a történeti-földrajzi kutatásokat elindító Bél Mátyás, a forrásgyűjtő- és közlő Kovachich Márton György és fia, József Miklós, Vályi András nevéhez fűződnek, Erdélyben pedig Benkő József államismereti iskola-teremtő munkásságát kell megemlítenünk. Az ő kezdeményezésüket a 19. század században Fényes Elek, gr. Teleki József, Csánki Dezső folytatta, erdélyi vármegyékre, pontosabban csupán négyre, Hunyad, Kolozs, Küküllő, Torda, vonatkozó adatokat ez utóbbi tartalmaz. A vármegyei intézmény szervezetét, működését, politikai szerepét feltáró munkák azonban csak a 19. század harmadik évtizedével kezdődően jelentek meg, bírósági gyakorlatára, Az erdélyi fejedelemségkori vármegyei jegyzőkönyvek kiadásáról 1 Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540-1690. Bp., 1980. 8. 2 A kezdetektől eltekintve azokat a munkákat igyekszünk számbavenni, melyek korszakunkkal foglalkoznak, vagy erre vonatkozó adatokat is tartalmaznak. Mediaevalia Transilvanica, tom V-VI, 2001-2002, nr. 1-2.
