Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)
Fontes
192 Dáné Verőn ka jogszolgáltató tevékenységére vonatkozóan pedig Zsoldos Ignácnak a szolgabírói hivatalról írott müve 1842-ben.3 A vármegyék története iránti érdeklődés és kutatás a millenniumra megjelenő vármegyei monográfiák előkészítésével kapott újabb lendületet. E monográfiák ugyan igen változó színvonalúak, esetenként néhány esztendő késéssel kerültek kiadásra, mint a más szempontból példaértékű, Tagányi Károly, Réthy László és Pokoly József, majd Kádár József közös munkájának eredményeként megjelent Szolnok-Doboka vármegye monographiája. Ennek első kötetében kapott helyet Pokoly Józsefnek az erdélyi vármegyei intézmény történetéről írott, máig alapvető tanulmánya.4 Ami a vármegyék története legértékesebb forrásainak, a vármegyei jegyzőkönyvek kiadását illeti, a 19. században csak a Kolozsvári Sándor és Óvári Kelemen szerkesztette, egyes vármegyei statútumokat tartalmazó Corpus statutorum Hungáriáé municipalium c. kiadvány látott napvilágot, melynek első, 1885-ben kiadott kötete tartalmazza az erdélyi törvényhatóságok határozatait. Annak ellenére, hogy három évvel a megjelenése után Jakab Elek a Századok-ban rámutatott a kiadvány hiányosságaira, ezek kiigazítására, a források teljesebb kiadására nem tettek kísérletet.5 A vármegyei levéltárak számbavételére is alig néhány esztendővel korábban, az 1880-as évek elején került sor, s a belügyminisztériumi kérdőpontokra adott válaszokat Pauler Gyula közölte a Századok 1881-es évfolyamában, majd Thallóczy Lajos a Magyar Történelmi Társulat 1885-ös kongresszusán tartott előadásában6. A századfordulótól az első világháború végéig terjedő időszakban sorra jelentek meg a magyarországi vármegyék szervezetét, működését részletesen feltáró munkák, így Osváth Gyula, Fekete Lajos tanulmányai. Erdélyben azonban a századfordulót követően — a millenniumra készített, ám esetenként csak az 1900-as évek elején kiadott, vitatható tudományos értékű vármegyei monográfiáktól eltekintve - korszakunkra vonatkozóan csupán egyes vármegyék lustrái kerültek közlésre a Genealógiai Füzetekben.7 Magyarországon a kutatások 1918-at követően töretlenül folytatódtak, így a harmincas évek elejére napvilágot láttak a vármegye polgári és büntető peres eljárását tárgyaló értekezések Torday Lajos illetve Meznerics Iván tollából, de meg kell említenünk Föglein Antal közleményeit a Levéltári Közleményekben az 1930-as évek második felében a vármegyei nótáriusról, jegyzőkönyvről és levéltárról.8 A második világháború alatt látott 3 Zsoldos Ignác: A szolgabírói hivatal. I. Törvénykezési rész. Pápa, 1842. 4 Pokoly József: A vármegyei intézmény története 1301-1886. in: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. I. Dés, 1901. s Jakab Elek könyvismertetése Sz. (XXII) 1888. 541-550, 642-659. 6 Pauler Gyula, Adatok megyei levéltáraink ismeretéhez, In Sz. (XV) 1881, p. 402-410. Thallóczy Lajos, az a) osztály előadójának értekezése a történelmi anyagról, Sz. (XIX) 1885. p. 24-33. 7 Osváth Gyula: A vármegyei autonómia kifejlődése és a vármegyei tisztviselők jogállása 1848-ig. Rimaszombat. 1912.; Uő: A magyar vármegyei szervezet 1608-ig. Jogtörténeti tanulmány. Bp. 1914. Fekete Lajos: A vármegyei tisztikar a XVI-XVII. században. Bp. 1914. 8 Meznerics Iván: A megyei büntető igazságszolgáltatás a 16-19. században. (Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából 1. sz.). Bp. 1933.; Torday Lajos: A megyei polgári peres eljárás a 16-19- században. (Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából 2. sz.). Bp. 1933.; Föglein Antal: A vármegyei jegyzőkönyv. In Levéltári Közlemények. (1938). 142-167.; Uő, A
