Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Instituţii
98 Sunkó Attila ítélkezési gyakorlat megállapítását szinte lehetetlenné teszi. Jelen esetben nem ad segítséget a korábbi hasonló ügyek analógiája sem, hiszen mindössze egyetlen ítéletlevelet ismerünk, amely tulajdonképpen békítőbírósági döntésként fogható fel, és mint ilyen akár atipikusnak is minősülhet50. A szabályzatokban51 kilátásba helyezett büntetés, a becsületvesztés kimondására - éppen annak súlyos, a vesztes jogképességét is befolyásoló következményei miatt - valószínűleg nagyon ritkán akadt példa52. A súlyos ítélet kimondását teszi valószínűtlenné az a tény is, hogy ez a különös jogi fórum eredetileg az uralkodóhoz közel álló, bizalmi emberek egymás közti vitáinak rendezésére szolgált, jóllehet hatásköre folyamatosan bővült. Az uralkodó érdekét is leginkább a felek ügyeinek elsimítása szolgálta. Amennyiben anyagi természetű károkozás is szerepelt az ügyben, a kártérítés és bírságolás tűnik elképzelhetőnek. Összefoglalás Hangsúlyozandó, hogy a szűkös forrásbázis - jelen esetben egyetlen ismert csonka ítéletlevél - alapján bíróság rendszeres működését, következésképpen az udvari főkapitány esetleges bíráskodási hatáskörének kérdését a kutatások mai szintjén megnyugtatóan megválaszolni nem tudjuk. A csekély számú forrás ellenére bizonyítottnak tűnik, hogy az Erdélyi Fejedelemség joggyakorlatában is élt egy, kifejezetten a fejedelmi udvar 50 1516. Vili. 20. Buda. Szentgyörgyi és Bazini Péter országbíró magyar nyelvű ítéletlevele kövendi Székely Miklós felperes és dobrakucsai Nelepeczy Ferenc alperes becsületsértési ügyében. (1515. I. 25 táján Körösön, a horvátországi rendek gyűlésén Nelepeczy Ferenc Székely Miklóst becsületében rágalmazta.) Kritikai kiadása: Középkori leveleink (1541-ig) szerk.: Hegedűs Attila és Papp Lajos. Régi Magyar Levéltár 1. Bp., 1991. 55-58. Az egész ügy részletesen: Karácsonyi 1891. 51 “De comite seu Judice Curiae Maiestatis Regiae, et de judicio causarum factum honoris concernentium.” MOL. E szekció. A Magyar Kamara Archívuma. Acta Publica. E 142 Fasc. 38. No. 23. Régi jelzet: Dl 2404. Quadripartitum Pars III. Tit.IX.-X. Observationes processus causarum militaris curiae regiae, in facto honoris, usu receptae. CJH. Hajnik, 1899. 64. 52 A becsületsértés fogalma és a curia militaris által kiróható büntetési forma az infámia és az “ammissio honoris et officii” kifejezés alkalmazása az Erdélyi Fejedelemség büntetőjogában is ismert, ám használatuk következetlennek tűnik. Mindenesetre szembeötlő, hogy az ammissio honorist kizárólag hivatali visszaélések — például vétkes katonák büntetésének elmulasztása, a beszállásolás során elkövetett visszaélések — büntetésére kívánták használni, így az a felelős tiszt becsület és hivatalvesztését vonhatta maga után. Büntetés végrehajtására utaló példa azonban ezúttal sem ismeretes. Az ilyen ügyekben bírságos pereket folytattak le. Ezek szabályai sok tekintetben megközelítették a curia militaris eljárásának szigorúságát. Becsületsértés miatt indított bírságos perben sem lehetett perhúzó kifogásokat előadni, bemutatott okiratok másolatának kikérése (parium petitio) is tilos. A XVII. században a hatósági személy elleni becsületsértést kétszeres bírsággal büntették. Ammissio honoris et officii büntetését kapja: a székely hadnagy, aki a beszállásolás során kárt okozó katonát meg nem bünteti. EOE V. 501. p. 1607. Kolozsvári országgyűlés art. 20. EOE VII. 323. 1616. Gyulafehérvári országgyűlés, art. 5. A katonatiszt, aki nem bünteti meg a vétkes katonát. EOE. X. 221. Végvári tiszt, aki a hivatalos postavivőt nem látja el igazolvánnyal. EOE. XIII. 253. Katonák önhatalmú hazabocsátása, kijelölt szállástól eltérő helyen való szállásfoglalás. EOE XVIII. 138. p. ed. mii. 1683. 19. “Inkább csak fenyegetés, amit szankcióként függesztettek a rendelkezéshez. Zavaros időkben sokkal súlyosabb büntetést helyeztek kilátásba.” Angyal-Degré, 1943. 23. 72., 93. p. 100.
