Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
Közszabad nemzetségek 59 Végezetül két kérdés tisztázása látszik célszerűnek. Ezek egyike arra ad választ, vajon véletlennek tekinthető-e, hogy éppen a poroszlói tevékenység kínálkozott olyan pontnak, ahonnan kiindulva a közszabad eredetű királyi szerviensi nemzetségek - remélhetőleg meggyőző módon - megkülönböztethetőknek bizonyultak a nobilis genusoktól, vagy egyéb körülmények húzódnak meg a háttérben. Az utóbbi megoldás mellett szól, hogy az Árpád-kori törvények bizonyos követelményeket támasztottak a poroszlói megbízatást teljesítő személyekkel szemben, ti. hogy egyebek mellett földbirtokkal rendelkezzenek az esetleges jogsértéseik után követelhető kártérítés fedezésére117. Ennek a feltételnek a birtokos közszabad eredetű királyi szerviensek feleltek meg a leginkább a különböző jogállású csoportokból álló kisebb megyei birtokosok közül. A többiek - várjobbágyok, egyházi jobbágyok - birtokos mivolta ugyanis nem önálló egzisztencián alapult, hanem egyegy nagy birtokszervezeten belül élvezett kiváltságos helyzetükön. Ennek következtében a birtokos közszabadok mintegy ideális alanyai voltak a pristaldiamk: társadalmi és vagyoni helyzetük maradéktalanul lehetőséget biztosított arra, hogy ténylegesen is ilyen szerephez jussanak. Hogy aztán az elvi lehetőségből mikor és hogyan lett gyakorlati tény, azaz poroszlói megbízatás, az, úgy tűnik, olyan szubjektív tényezők függvénye volt, melyek ma már legfeljebb csak sejthetők. A másik kérdés azt hivatott tisztázni, hogy vajon a királyi szerviensi nemzetségek köre korlátozható-e a poroszlókat, bárói helyetteseket adó genusokra. Bizonnyal nem. 1280 körül például feljegyezték, hogy korábban két Baranya megyei “kis nemzetség”, a Lippó és a Lőcs egy-egy tagja adószedőként nem tudott elszámolni a collectaval, s ezért kisharsányi birtokrészeiket kénytelenek voltak átengedni a tartozás fejében Kán nembéli Gyula tárnokmesternek118. Mindaz, amit a két nemzetségről tudunk119, épp úgy királyi szerviensi eredetükre utal, mint a két személy adószedői tisztsége. Általában is megállapítható, hogy a királyi szerviensi mivoltra utaló társadalmi jellemzők megfigyelhetőek olyan nemzetségek esetében is, amelyek - legalábbis tudomásunk szerint - soha nem adtak poroszlókat, bárói helyetteseket. Példaként a legalkalmasabbnak a somogyi Bő nem kínálkozik. Ennek egyik tagja, Izsép, Kálmán herceg pohámokmestereként szolgált s tagja volt a megyében működő birtokvizsgáló bizottságnak. A herceg csapatában harcolva esett el Muhinál. Fia, János, vele volt a csatában, de megmenekült, s évek múltán Somogy megye - a kifejezésnek a 13. század második felében érvényes értelmében vett - nemességének tekintélyes tagja lett120. Vizsgálatunk szerint tehát a királyi szerviensi nemzetségek jellemzőinek az alábbi ismérvek tekinthetők: (1.) szerény birtokállomány, mely (2.) jól felismerhetően egyetlen megyéhez vagy szűkebb régióhoz köti a genust', valamint (3.) a megyésispáni és országos méltóságot viselő tagok hiánya, ellenben (4.) a 117 Kálmán I. 29. te., vö. 26. te. (Závodszky L.: i.m. 187.). 118 1280 k.: ÁÚO XH. 352. 119 Karácsonyi J.\ A magyar nemzetségek i.m. 807-808.; Györffy Gy.: Tört. földr. i.m. I. 336-337. 120 Karácsonyi JA magyar nemzetségek i.m. 298-299.; Szűcs J.: Az 1267. évi dekrétum i.m. 383- 384.
