Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
Közszabad nemzetségek 53 mellett77, a nobilis nemzetségek szerényebb vagyonú és tekintélyű rokonságait is magában foglalta78. Világos tehát, hogy a “kis nemzetségek” azonosítása a királyi szerviensek társadalmi csoportjának birtokos közszabad eredetű rétegével csak akkor lehet helytálló, ha sikerül elkülöníteni a “kis nemzetségek”-et a nemesi genusoknak a hagyományos nobilitas peremére szorult rokonságaitól. Talán ez sem lehetetlen. Igaz ugyan, hogy a nobilis nemzetségeknek voltak jelentéktelen, a politikai hatalom gyakorlásában szerephez nem jutó ágai, s az is igaz, hogy rendszerint e genusok sem voltak képesek állandósítani részvételüket az ország kormányzásában, tagjaik mégis újra és újra feltűnnek a megyésispánok vagy az országos méltóságok között, a szerint, ahogy a királyi kegy rájuk mosolyog vagy éppen elfordul tőlük, s az egyházi pályára lépő rokonok is többnyire püspöki, érseki székbe emelkedtek. A poroszlókat vagy bárói helyetteseket és familiárisokat adó “kis nemzetségek”-ből származók közszereplése azonban az eddig említettek mellett megmaradt a királyi emberek és a fogott bírák, a 13. század végétől kezdődően a szolgabírák szintjén, s az egyházi rendeket felvevők sem vitték többre egy-egy főesperesi vagy préposti méltóságnál. Tagjaik között csak elvétve akadunk megyésispánságot vagy még magasabb méltóságot elérő tagokra. Az ilyenek karrierjét nem származásuk társadalmi rangja alapozta meg, miként a nobilis nemzetségekből származók esetében az rendszerint történt79. Az előkelő származás hiányából fakadó hátrányt egyéni érdemekkel kellett ellensúlyozniuk; tisztségekhez jutásuk ily módon egyszerre volt a társadalmi felemelkedés eszköze és eredménye. Szép példája ennek Rosd nembéli Mihály esete, aki - fivérével, Demeterrel együtt - István iíjabb király udvarában szolgált, majd az 1264/65. évi belháborúban hűségesen kitartott választott ura mellett. Katonai érdemeik elismeréseként tette a fivéreket István herceg nagybirtokosokká és várurakká, trónra lépte után pedig Mihály elnyerte a nyitrai ispánságot is80. Szintén az ifjabb király szolgálata nyitotta meg az utat a Básztély nemzetség egyik tagja, a poroszlóként tevékenykedő és királyi szerviensnek mondott Rénold azonos nevű fia előtt. Az István herceg udvarában való szerepléstől81 a nádorságig ívelő pályafutás jól ismert82, mint ahogy az iíjabb Rénold életének az az epizódja is, mely házasságkötéséhez kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy Hahót nembéli Panyit, 77 Bolla Ilona: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica. I. Bp. 1957. 95-97. 78 Szűcs J.: i.m. 362. Ld. pl. Geregye nembéli Pál királyi jellemzését, aki “non solum ex genere suo verum ex bonorum operum magnanímitate inter primos et precipuos regni noştri numeretur” - ÁÚO VH. 282. (Wenzel olvasatát Karácsonyi javítja, ld. Karácsonyi J.: Amagyar nemzetségek i.m. 462., 3.sz.jegyz.) 80 1270: ÁÚO VHI. 259-260. és 255-256., ld. még Wertner Mór: Az Árpádkori megyei tisztviselők IHL Történelmi Tár 1897-1898. n. 657. és Karácsonyi J.: Amagyar nemzetségek i.m. 932. 81 1259: iuvenis noster - HO II. 6. 82 Pór Antal: Rénold nádor és ivadéka. Turul 7. (1889) 114-118.; Wertner M.: Az Árpádkori nádorok i.m. 121-122.; Keresztes Kálmán: A Rozgonyiak. Turul 40. (1926) 19-27. - Básztély Rénold pályafutásának az előkelő Gufkeled István karrierjével való összehasonlító elemzését ld. Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik (Magyarország története 1301-ig). Debrecen 1997. 129-133
