Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
54 Zsoldos Attila István herceg egyik előkelő híve, vonakodott a leányát Rénoldhoz feleségül adni, mondván, annak nincs elég birtoka ahhoz, hogy méltó hitbért köthessen le felesége számára. Azt vélhetnénk, csupán a vagyonosság kérdéséről, puszta anyagiakról van szó, ha nem tudnánk, hogy az Árpád-kor tradicionális nemessége, melyhez Panyit is joggal számította magát, milyen súlyt helyezett a ranghoz illő házasságra s ennek megfelelően a nobilisok társadalmi státusához szabott hitbér83 is igen magas, száz márkányi volt84. Csekély kockázatot vállalunk annak feltételezésével, hogy a kényelmetlen helyzetbe került Panyit vőjelöltje szegénységét csupán ürügyként hozta fel, s valójában Rénold királyi szerviensi származása, azaz Panyithoz képest ignobilis mivolta taszította. István herceg persze, sietett félreérteni a helyzetet, s szokatlanul megkonstruált birtokadománnyal fogta ki a szelet Panyit vitorlájából védence érdekében85. Panyit természetesen nem sejthette, hogy Rénold milyen fényes karrier előtt áll, ő az adott pillanatban érvényes helyzetet mérlegelte. Igazságtalan lenne Panyit arisztokratikus gondolkodásmódját pellengérre állítani, s ráadásul adataink - utólag, persze - igazolni látszanak Panyit fenntartásait. Rénold utódai ugyanis, a Rozgonyiak, ősük impozáns karrierje ellenére sem tudtak megkapaszkodni az előkelők között, s jó évszázados szünet után, csak Zsigmond uralkodása idején tértek vissza az ország foméltóságai közé86. Harmadik példánk, Pok nembéli Móric karrierje több ponton különbözik az előzőektől. Mindenekelőtt ő nem rokona volt valamely poroszlónak, hanem saját személyében látott el ilyen megbízatásokat, miközben alnádorként szolgálta Szák nembéli Bare fia Miklóst. Felemelkedéséhez alighanem e tisztsége adta meg a szükséges és sorsdöntő lökést, hogy azután 1233-ban II. András király asztalnokmestere, egy évre rá egyszersmind mosoni ispánja legyen. Az ily módon elnyert új, bárói státusát Móricnak sikerült utódaira örökítenie. Fiai már beleszülettek az előkelők világába, s pályafutásuk is ennek megfelelő természetes könnyedséggel ívet a fontosabb tisztségekig. Fia, Móric, a királyi pohárnok-, asztalnok- és tárnokmesterséget, a királynéi udvarispánságot, valamint több megye ispánságát viselte, unokája, Miklós, az erdélyi vajdaságig vitte87; a nádori cím azonban, úgy tűnik, még így is túl magasan volt számukra. Az mindenesetre bizonyos, hogy a Pok nemzetség mórichidi ágának I. Mórictól leszármazó tagjai a maguk példáján mérhették le, mekkora különbséget jelent bárónak vagy - királyi szerviensként - báró helyettesének leírni. Hogy a 83 Illés József: A magyar házassági vagyonjog az Árpádok korában. Bp. 1900. 9-33. 84 A vonatkozó adatokat ld. Szűcs J.: i.m. 359-360. (63.sz. jegyz.). 85 1259: HO II. 5-7. 86 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralkodása Magyarországon. Bp. 1984. 65-66. - Jellemző egyébként, hogy Rénold nővére viszont a Básztélyok társadalmi szintjén álló férjet talált magának a “kis nemzetségek” közé tartozó Bicske genus egyik tagjának személyében, ld. 1366: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Gyűjtemény 5441. 87 Karácsonyi J. : A magyar nemzetségek i.m. 898-900. - Megjegyzendő, hogy Amadé győri püspök (1254-1263) a Pok nem egyik ágához sem kapcsolható biztonsággal, mindenesetre Móric báróvá emelkedése után szerepel püspökként.
