Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)

Elite

Közszabad nemzetségek

47

olyan nemzetség tűnik fel ebben a csoportban a továbbiakban, amelyeknek tagjai nem szerepeltek a poroszlók között. Gyovad nembéli Tivadar fia Tivadar "bán -t hű szolgálatai elismeréseként Csák nembéli Pós fia Ugrin birtokadományban részesítette 1284-ben39. Tivadar aligha volt valaha is bármelyik báni méltóság betöltője, ellenben a neki örökölt földjei egyikét átengedő Ugrin valóban macsói, illetve boszniai bán volt néhány évvel az adomány előtt, s így alighanem helytálló Karácsonyi János értelmezése, mely szerint Tivadar valójában Ugrin egykori helyettesének, al-bánjának tekintendő40. A Káta nemzetség két tagja, István és Bertalan a szigeti apácák officialisaiként jártak el különböző ügyekben41. Dénes szolnoki és bakonyi ispán egy ügy elintézésével Penkenyő nembéli Saul “bakonyi ispán”-t bízta meg maga helyett42. Az említett Saul ispáni címe kétségtelenül Gyovad nembéli Tivadar “bánság”-ához hasonlóan értendő, hiszen a bakonyi ispán a megbízást adó Dénes volt, Saul valójában a curialis comese, lehetett. Két újabb nemzetség tagjai a királynál vállaltak szolgálatot. A Nádasd nemből származó Csapó fia András az 1280-as években a király fegyvernökeinek ispánja (comes armigerorum) volt43. A királyi népek egy csoportja felett hatalmat biztosító tisztségének jelentősége s társadalmi presztízse meg sem közelítette a megyésispánságokét, az országos vagy tartományi szintű hatalmat adó fóméltóságoktól pedig egy világ választotta el44. Tekele nembéli Itimér még csak tisztséghez sem jutott, IV. László udvarában mint egyszerű tárnok {familiáris tavamicus nostre domus) szolgált45.

Előttünk áll tehát huszonhárom olyan nemzetség, amelyek - miként az az eddigiekből is kiderült - szemmel láthatóan más társadalmi szintet képviselnek, mint azok az előkelő nemzetségek, amelyeknek a tagjai poroszlóként vagy helyettesként, esetleg familiárisként alkalmazták őket. De vajon milyen természetű a különbség a “nagyurak” (hoheste uramén)46 nemzetségei és az azoktól a történeti irodalomban általában “kis(ebb), helyi, egyfalus” jelzőkkel megkülönböztetett nemzetségek között'? Az eltérések látszólag csupán mennyiségi jellegűek: azok hatalmas vagyonok urai, ezek kis- vagy jobb esetben középbirtokosok, azok országos méltóságokat viselnek, ezeknek be kell érniük kisebb tisztségekkel, alkalmi megbízatásokkal.

Az előkelő nemzetségek tagjainak jogállása világos: ők azok, akiknek elődeit Szent István I. törvénye “születésre és méltóságra nézve nagyobbak”-nak (maiores

39 1284: HO IV. 65. és ÁÚO IX. 388.

40 Karácsonyi /.: A magyar nemzetségek i.m. 544.

41 1270: ÁÚO XE. 23.; 1283: CD V/3. 300.

42 1258: ÁÚO n. 314.

43 1283 (?): ÁÚO IX. 353. (keltére ld. RA 3225.SZ.); 1286: RA n/2-3. 368-369.

44 Hasonló eseteket ld. Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 100.) Bp. 1983. 65-66.

45 1274: Hazai oklevéltár 1234-1536. Szerk. Nagy Imre, Deák Farkas, Nagy Gyula. Bp. 1879. 71. - Érdemes megjegyezni, hogy István ifjabb király udvarában egy alkalommal szolgarendű vámépbelit említenek tárnoki feladatokat ellátó személyként, ld. 1270: CD V/l. 57.

Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpád descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCII-IU. Collegit Albinus Franciscus Gombos. Budapestini 1937-1938. m. 1865.