Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
48 Zsoldos Attila natu et dignitateY1 mondja, hogy aztán all. század második felében ezt a körülírást felváltsa a “nemes” (nobilis) terminus47 48. Ahhoz, hogy világosabb képet alkothassunk a “kis nemzetségek” eredetéről, az Arpád-kor magyar társadalmában elfoglalt helyéről, célszerű áttekinteni közös jellemzőiket. Kezdjük elsőként egy triviálisnak tűnő sajátossággal: valamennyiük esetében felbukkan - hol gyakrabban, hol ritkábban - a rokonság genus minősítése. Mivel a magyar “nemes” és “nemzetség” szavak azonos tőről fakadnak, ennek alapján gondolhatnánk arra is, hogy ezek a “kis nemzetségek” maguk is a nobilis genusok közé tartoztak, eredetileg éppoly gazdagok és hatalmasok voltak, mint a Csákok és Kánok, a Gutkeledek és Győrök, csak éppen az idők során kiestek a királyok kegyeiből, elszegényedtek, s ennek egyenes következményeként társadalmi presztízsük is jócskán alászállott. Ez a sors jutott osztályrészül egyes nobilis nemzetségek némely ágainak, miért ne történhetett volna ugyanez meg elégtelen mennyiségű forrásaink által homályban hagyott módon akár egész nemzetségekkel is. Gondolhatunk erre valóban, s az esetek egy részére ez nyilván igaz is (példaként talán a Bogátradványok említhetők). Másfelől azonban a nemzetséghez tartozás nem státusspecifikus jelenség az Árpád-korban, azaz a jogállások mentén tagolt magyar társadalomnak nem kizárólag egyetlen rétegére, nevezetesen a hagyományos nemességre jellemző a nemzetségek megléte. Miként az közismert, várjobbágyi és udvarnoknemzetségek is felbukkannak forrásainkban49, ami kétségtelenné teszi, hogy valamely rokonság genus volta a legkevésbé sem alkalmas tagjai státusának meghatározására. Alighanem a dolog lényegére tapintott rá Fügedi Erik arról írván, hogy “valószínűleg az egész társadalom, de a birtokosi réteg mindenképpen nemzetségi szervezetben élt” az Árpád-korban50. A “kis nemzetségek” genus volta tehát önmagában egyáltalán nem teszi szükségszerűvé annak feltételezését, hogy azok a tradicionális nobilitashoz, annak alsó rétegéhez tartoznának. Más jellemzőik ráadásul inkább elhatárolják, semmint közelítik a “kis nemzetségek”-et a nobilis genusokhoz. Figyelemre méltó, hogy túlnyomó többségük nagy biztonsággal köthető egyetlen megyéhez, ismert birtokaik nem lépik át annak határait, némelyikük pedig éppenséggel csak egy falut mondhat a magáénak. Ezzel szemben például a Győr nemzetség esetében el sem dönthető, hogy a somogyi vagy a mosoni és győri birtokokat tekinthetjük-e a genus “ősi fészké”-nek. Alighanem maga a kérdésfeltevés a hibás: a nobilis nemzetségekről némi túlzással elmondható, hogy az egész országban otthon voltak, a “kis nemzetségek” világa ezzel szemben a megye. 47 Szt. István I. 21. te. - Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Függelék: A törvények szövege. Bp. 1904. 147. 48 Szt. László IU. 2. te. (Závodszky L.\ i.m. 173.) — A nobilis terminus megjelenésének jog- és társadalomtörténeti összefüggéseire ld. Bollal.: i.m. 37-39. 49 A várjobbágynemzetségekre ld. újabban Zsoldos Attila: Nemzetség és várjobbágyság. Turul 66. (1993:4.) 15-25.; az udvamoknemzetségekre ld. pl. 1330: A Héderváry-család oklevéltára I-II. Szerk. Radvánszky Béla, Závodszky Levente. Bp. 1909-1922.1. 28. 50 Fiigedi Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magyar arisztokrácia fejlődése. Bp. 1986. 79.
