Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1997 (1. évfolyam, 1-2. szám)
Societate
Societate Asztali kultúra és reprezentáció a 17. századi Erdélyi nemesi háztartásokban Szőcs Péter Levente Egy társadalmi csoport életmódján a sajátos életfeltételek által meghatározott viselkedés formák, magatartás modellek és gondolkodási sémák együttesét értjük1. Ezek megismeréséhez bepillantást kell nyernünk a csoporthoz tartozók életének mindennapjaiba és pontosan fel kell térképeznünk az ezt meghatározó kereteket, illetve meg kell adnunk az erre jellemző sajátos vonásokat, az anyagi kultúra, a szellemi műveltség és a társas formák terén1 2. Dolgozatunknak az a célja, hogy ennek a kérdéskörnek egy részletét tisztázza. Azt szeretnénk kideríteni, hogy melyek voltak a 17. századi Erdély nemesi háztartásaiban az asztali kultúra fő összetevői, milyen szerepet játszottak e réteg életmódjában, mennyire tükrözik az igények finomodását és mennyire illeszkedtek be ezek az étkezési szokások a korszakra jellemző, Európában álltalánosan elterjedt, nemesi reprezentációba. Az általunk vizsgált csoport az erdélyi főrangú réteg, elsősorban azért, mert az írott forrásokon keresztül ez a réteg fogható meg leginkább. Itt a legelterjedtebb az íráshasználat, amely az ilyen típusú vizsgálódáshoz nélkülözhetetlen feljegyzéseket termeli. Tisztában vagyunk a fent említett csoport elkülönítésének nehézségeivel, valamint azzal a ténnyel is, hogy nem beszélhetünk olyan értelemben arisztokráciáról, mint például a királyi Magyarországon, vagy Lengyelországban. Mégis a 17. század folyamán Erdélyben is egyre élesebben megfogható a nemességen belül egy elit, amely csak néhány családból áll, de kezében tartja a fejedelemség politikájának és gazdaságának nagyrészét3. Az asztali kultúrára vonatkozó legfontosabb források a gazdasági jellegű iratok: számadás könyvek, háztartási naplók, urbáriumok. A lakásbelső megismeréséhez pedig elengedhetetlenek a leltárak, a végrendeletek és a hozomány jegyzékek. Nem hagyhattuk figyelmen kívül a harmincadjegyzékeket valamint a városi számadáskönyveket sem, mivel rajtuk keresztül nyerhetünk adatokat például az asztali edények származási helyéről és ami a legfontosabb, ezeknek az áráról. Az inventáriumok alapján képet rajzolhatunk az arisztokrácia által használt lakóhelyeknek, a kastélyoknak a belsejéről. A főúr és családjának lakóhelyiségei általában az emeleten helyezkedtek el, amelyekhez gyakran egy széles, díszes 1 Lüdtke, Alt: The history of everyday life. Reconstructing historical experiences and ways of life. Pinceton, 1995, 344. 2 A műveltség e három területét Jakó Zsigmond határozta meg úttörő munkájában, 1. Jakó Zsigmondi Az otthon és művészete a XVI-XVII. századi Kolozsváron, in: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1957, 365. 3 Péter Katalin: A fejedelemség virágkora (1606-1660). in: Erdély Története. II. Budapest, 1986, 734. Mediaevah'a TrartsUvartica, tom I, nr. 1-2, 1997.
