Oltean, Daniela el al.: Ghidul Muzeului Maghiar Bogdand (Satu Mare, 2010)

Bogdánd Szatmár megye déli részén elterülő, Szilágy megyével határos helység. Földrajzilag az Erdőség csúcsán helyezkedik el az Észak szilágysági fennsíkon. Dél-kelet, észak-nyugat irányban átszeli a Mázsa patak.

Annak ellenére, hogy írásos említése viszonylag kései, 1383-ból való mint Bogdánd (1454-ben Magdand, 1475-ben Bogdan, 1553-ban Bogdaan) néhány próbaásatás során előkerült lelet arra enged következtetni, hogy ősidők óta lakott település.

Előkerültek díszített bronzkori(Krisztus előtti Il.évezred-és a következő kezdete) edénydarabok. A helyet, ahol a lelet előkerült “Paptagnak” nevezik és a Mázsa patak jobb partján helyezkedik el. Ugyanabból a periódusból való a “Vár”-nak nevezett helyről előkerült lelet is a falu észak-nyugati részén, ez is bizonyítva az emberi élet nyomait. Az őskori történelemhez kapcsolódóan említhetjük meg, hogy a nagykárolyi múzeum gyűményében több dákkori kerámia darab található, amelyek 1997-ben véletlenül kerültek elő a”Domb”-nak nevezett helyről.

Más, e vidéken elterülő birtokok mellett, Bogdándot is a Drágfíy család uralta, 1443-ban kapta meg zálogként Drágffy Bertalan. 1549-ben 10 portát, egy bírót, 12 szegényt, egy szolgát és egy leégett házat említenek.

1546-ban Hadad-vár birtokaként szerepel.

1703-ban úgy Bogdánd mint Hadad Wesselényi István, Közép Szolnok megye főispánjának birtoka.

A bogdándi templomról 1470-ből való az első említés, amikor is egy kőtemplomról beszélnek. A templom keleti szárnya a XVIII, század elején, a kőtorony pedig 1863-ban emeltetett.

A XVII-ik század elején a bogdándiak felkarolták a reformot. 1625-ben amikor elválik a hadadi parókiától, Bogdándnak saját prédikátora van. Az anyakönyveket 1785-től tartják számon.

Említést érdemel a “Kőtetőn” talált “vár” maradvány is amely 40 m hosszú és 25-10 méter széles.

A XVIII század második felétől a forrásanyagok hiányosak, nem térnek ki esak gazdaság-szociológiai részletekre, úgymint házak száma, jobbágyok száma, szántó és legelőterület.

A két világégés Bogdándról is követelt áldozatokat, és rányomta bélyegét a gazdasági és társadalmi fejlődésre, az építészetre, e megyeszéli település lakosainak szokásaira és életvitelére.