Ciubotă, Viorel (szerk.): Turulung. Micromonografie (Satu Mare, 2009)

Turulung Vii - Drăguşeni

Stradă din Turulung-Vii Túrterebes-Szőlőhegyi utcarészlet Street from Turulung-Vii Вулиця села Турулунг-Вій

ott keresett pénzből a hazatérők házat, földet vettek. A vidékre jellemző gyakorlattól eltérően számos terebesi nem tért vissza, hanem a új hazában telepedett le. Az Egyesült Államokban a 70-es, 80-as években felerősödött a származástudat kiderítésének igénye. Az interneten kutatva számos olyan írást találhatunk, melyben a hajdani terebesiek leszármazottai igyekeznek gyökereikről adatokat szerezni, még élő rokonok, emlékezők után kutatva. Ma már az sem ritka, hogy ha egy napra is, de „hazalátogatnak”.

A terebesiek - függetlenül társadalmi helyzetüktől - egyik legfontosabb elfoglaltsága a szőlők megmunkálása volt. A szőlő és a bor nem csak a családok táplálkozásában játszott szerepet, a bor hétköznapok és az ünnepek itala is volt, de jövedelemkiegészítést is jelentethetett nekik. A szőlő, a bor az év minden szakában szervezett munkát, odafigyelést igényel. A munkák családon belüli megszervezésén túl szükség volt a teljes közösséget érintő szabályozásra. Ennek felügyeletével választott személyt, a hegybírót, bízták meg, aki ellenőrizte a szőlőhegyi szabályzatok betartását. Munkájában a csőszök és a kerülők segítették, szüreti időszakban, jelenlétük nélkül a gazdák nem mehettek be saját szőlőjükbe sem. A szőlőhegyen tartózkodókról az ún. „kóta” segítségével kaptak hírt. A kóta, faharang, tóka jeladó eszköz, felfüggesztett deszka, amit két verővel ütnek, hangja harsány, 2-3 km távolságra elhallatszik. A terebesiek szőlőültetvényei a Túrterebesi szőlőhegy nevű, ma már önálló településen találhatók. A legismertebb szőlőültetvények a Királydombon, a Magyarok sorján, a Svábhegyen, Kishegyen és Puszta hegyen vannak.

46