Ciubotă, Viorel (szerk.): Turulung. Micromonografie (Satu Mare, 2009)

Turulung Vii - Drăguşeni

A hegyközségi szabályozás idején a szüretet egyszerre kezdték meg a gazdák, a szüret pedig mulatságoknak helyt adó vidám munka volt. Az egy vagy kéttagú cigányzenekar sorra járta a portákat és fokozta a már amúgy is forró hangulatot. Napjainkban már mindenki akkor szüretel, amikor jónak látja, ezzel a közösségi élet egy színes epizódja tűnt el.

Máig él még a falu emlékezetében a bálozás. Ezeket eleinte a Weisz zsidó származású kocsmáros tánctermében, valamint Grün Sándor csűrjében tartották. A zsidók elhurcolását követően a kultúrotthonba költöztették át a bálokat. Minőségi zenét játszó zenekar nem volt a faluban, így többnyire Halmiból vagy Sárközújlakról hívtak zenészeket. Az év első báljára Vízkeresztkor került sor, a római katolikusok szervezték, mint ahogy a kirbáj (templombúcsú) alkalmával szervezett bált is. A berukkolók is szerveztek bált. A báli ruha a második világháborúig fehér ing, fekete ruha és bokacsizma volt, ezt váltotta fel a városi jellegű pantalló. A bál az állatok ellátását követően indult, a legény és a leány együtt érkeztek. Őket nemsokára követték a lányokra felügyelő anyák. A lány jó hírének megőrzése mellett nekik kellett biztosítani az éjfélkor tartott szünetre - Terebesen ennek a neve rostok - a megfelelő mennyiségű ételt és italt. Általában sült csirkét, kolbászt, fánkot és bort fogyasztottak ilyenkor. A szünetet követően folytatódott a tánc, mely leginkább lassú és gyors csárdás, valamint a „lángász” volt. A bál reggelig, általában az első harangszóig tartott, melynek elhangzásakor, a Rákóczi indulót kezdték húzni, mely a bál végét jelentette.

A második világháborút követően került sor arra az

Stradă din Turulung-Vii Túrterebes-Szőlőhegyi utcarészlet Street from Turulung-Vii Вулиця села Турулунг-Вій

47