Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)
B. Etnografie
A határ hatása Csanálos és Vállaj kapcsolatára néztek ránk, mink is csak keservesen néztünk, nem tudtunk rajtuk segíteni, a szívünk szakadt meg.- És ez mikor volt? Meddig volt meg az kapu meg az a kaszárnya?- Ez Ceauşescu időbe, Ceauşescu idő végén, amikor már kezdtek elszökni.- És kikötötték őket?- Kikötötték őket. És ott álltak mezítláb, és verték őket.- És látták az itteniek?- Hát persze hogy látták. Olyan nagyon nem is mertünk arra menni. Verték bizony szegény embereket. (E. Éva, 1936) Gráfik Imre funkcionális helyváltoztatásként értelmezett térhasználati modelljét követve a határ mellett fekvő szőlőskert is, noha a perifériális mozgásövezet része volt eredetileg, centrális pozícióba kerül. (Gráfik 1995) Látogatottságának nagyságrendje, a benne összpontosuló többirányú kommunikációs csatornák tükrözik a falu térszerkezetében elfoglalt helyének fontosságát. Nem véletlen hogy az idegenekkel való találkozások legnagyobb hányada is ebben a térben zajlik. A politikai határvonal jelenléte valóban tudomásul vehető, sőt meg is szokható azonban a határt őrző, idegen, katonákkal való mindennapos találkozások a tér beszűkülésének érzetéhez vezettek. A másság állandó kinyilatkoztatását, az idegenség érzetét újra és újra megerősítették a személyes tapasztalatok, a mások vallomásaiból merített tudás, a kaszárnyában elkövetett rémtettekről való kollektív tudomás. A félelem és a tehetetlenség a kiszolgáltatottság frusztrációját eredményezte, mely szervezett felejtéshez vezetett.19 A kínzásokról, a sikertelen szökési kísérletek követő, gyakran túlzott bántalmazásokról ritkán hajlandóak beszélni Csanáloson, és egyszer sem működő diktafon előtt és nevet felvállalva. „Nincs arról mit beszélni, örülünk, hogy vége, elmúlt.” (F. Gyula) Ebben a kijelentésben a felelősségvállalás egy formáját látom. Ezekre az eseményekre a falu terében került sor, még akkor is, ha ők maguk is igyekeznek elhatárolódni a kaszárnya által képviselt hatalmi térről. A földrajzi tér és a szimbolikus tér összemosódása miatt, a félelem generálta tehetetlen düh érzése mellett a falu hírére, állapotára kínosan vigyázó sváb lakosság számára - ahol a szombati utcaseprés és szemétgyűjtés kötelező érvényű - megengedhetetlen a negatív falukép lehetősége. A csanálosiakban szégyenérzet van a nem általuk, mégis az ő életterükben elkövetett dolgok miatt. A csanálosi Schwegler István A vészkorszak krónikája című kéziratos deportálás históriájának bevezetőjében szomorúan csodálkozik rá két asszony véletlenül kihallgatott beszélgetésére, melyben Csanálos is megemlítődött. „Utaztam egyszer a vonaton Nagyváradon túl, két asszony beszélgetett. - 'A te férjed melyik lágerben volt?' 'A csanálosiban.' Gondolkoztam, micsoda emlék Csanálosról. (A háborút követően, a frontról visszatérő, megszökő katonákat gyűjtötték itt össze. Saját megj.) A kapcsolatok alakulása 1990 és 2002 között: az átkelő megnyitása A rendszerváltások utáni első évek a kapcsolatok újraalakításának jegyében teltek. Testvértelepülési szerződések születtek, s mint a korábbiakban már említettem a határ megnyitásának első kezdeményezéseire is ekkor került sor. A határ első alkalommal való megnyitása, a vállaji Vendel napi búcsú alkalmával, eufóriás hangulatot teremtett. A búcsú a későbbiek során is kulturális hídként üzemelt, hiszen a határátkelő üzembe helyezéséig ez volt az egyetlen esemény, melyen nagy számban vettek részt mind a 19 Peter Burke a szervezett felejtésről a társadalmi amnéziával kapcsolatban ír, melyet az emlékezet kiegészítő fogalmaként definiál. Az amnéziának az emlékezethez hasonlóan közösségformáló funkciója van. A múlt társadalmi rekonstrukciójában ugyanolyan fontos a különböző események kiszűrése, mint a többiek felidézése. A szervezett felejtés különösen kényes emlékek cenzúrázását szolgálja. (Burke 2001). 187
