Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)
B. Etnografie
Szilágyi Levente vállajiak, mind a csanálosiak, s bár egyre kevesebb embert vonz ma is az egyik legfontosabb azonosságtudatot generáló intézmény. Az igazi változást a 2002-es határátkelő nyitás hozta meg. Ehhez hasonló horderejű volt a Románia európai integrációját követő vámvizsgálatok megszűnésének, és az egyszerűsített határátkelés bevezetésének, mely makroszinten lehetővé tette a térség régió irányába történő fejlődését. A határátkelő megnyitása tranzit szerepkört osztott a két településre, és ezen alapszik a határátkelő negatív megítélése is - a fokozódó forgalom miatti elégedetlenség. Mikroszinten - Csanálos és Vállaj kapcsolatában - megteremtette a családi-baráti kapcsolatok újjáépítésének lehetőségét. Az első évek igazolták is ezt a szándékot, sokan indultak meglátogatni rokonokat, barátokat, deportált sorstársakat. Az első fokú rokonsági kapcsolatban lévők azonban ekkorra már többnyire meghaltak, a másod-harmadfokú rokonsági szál pedig nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy kellő alapot szolgáltasson a kapcsolatháló megszilárdításához, a családlátogatások száma lecsökkent. A két település viszonyában ma is az egyháznak van a legfontosabb szerepe. A mindennapi határhasználatban is vallási indíttatású látogatások a döntőek. A vállaji templomnak nincs állandó lelkésze, így a hívek közül sokan Csanálosra járnak át misére. A nagyobb ünnepeket megelőző időszakokban naponta akár két alkalommal is átbicikliznek Csanálosra. A politikai határ történetének utolsó állomása Románia schengeni övezethez való csatlakozását követően jön majd el. A politikai határ megszűnése azonban nem jelenti a határok minden szintű feloldódását is. (Jeggle 1994: 5) Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy határ és a mellette, benne élők - esetünkben Csanálos és Vállaj lakossága - között állandó kapcsolat áll és állt fenn, melynek minősége ugyancsak a határhelyzet jellegének függvényében volt szorosabb illetőleg lazább. Nem csak a határ jelenlétének voltak hatásai az emberekre, hanem a emberek is alakítottak rajta. A legális és illegális határátlépésekben, a határhasználatban (és ebben az esetben mint birtokhatár) állandó konfliktusokra került sor a hatalom és a határlakók között. A különböző periódusokban más és más jellegűek voltak ezek a konfliktusok. A szökési szituációkat is konfliktusnak nevezem, noha ebben az esetben a cél pontosan a találkozás elkerülése volt, a határ szimbolikus valóságában, a szökők szembeszegültek azzal a hatalommal, mely azt fenntartotta. A nem csanálosi szökők között voltak olyanok, akik ideiglenesen beléptek a falu kognitív terébe is, hiszen egy olyan határrészre vezetik el őket a csanálosiak, mely csak az övék, a hatalom még nem tudta „elfoglalni”, ugyanakkor azonnal ki is lépnek belőle, ez a cselekvés egyszeri és - legalábbis számukra - megismételhetetlen. A két település lakói a kétszeri határmeghúzást követően teljesen eltérő módon „lakták be” újra azt a földrajzi teret, melybe a határkövekkel jelzett határvonal került. A terület használatában felborult az egyensúly. A politikai határ szimmetriája'1 egyáltalán nem jutott érvényre a határhasználatban, a határdinamika egészen egyoldalú volt. A vállaji határátlépők aránya elenyésző volt a csanálosiakéhoz képest, nem csak a kommunista időszakban, hanem a határ megjelenését követő valamennyi periódusban. A kiegyenlítődés akkor következett be, amikor megteremtődött a két falu közötti határátkelés legális intézménye, a határátkelő. 20 Konfliktusnak nevezek mindenféle találkozást a helybeliek és a hatalom őrei között. 21 A határkövek által képzeletben meghúzott határvonal mindkét oldalán egy húsz plusz három méteres határsáv, biztonsági zóna választotta el a két országot a kommunista időszakban. Míg a román oldalon ennek a törvény által előírt határsávnak a tisztítása a kilencvenes évekig folyamatos volt, addig Magyarországon a 20 m-es tiltósáv valójában soha nem is létezett, a vállajiak rendelkezésére állt egy a határvonallal párhuzamosan, attól pár méterre futó dűlőút. 188
